May 8, 2007

Szicilia, Szirakuza, Dionysus füle és a Nimfák fürdője

Július 22 péntek
Ma elindultunk Sziciliába.
A balhé tárgya a szokásos, Lehel nem akar tankolni!
Nekem, sajnos valami hetedik érzékem, hogy megérezzem, mikor fogynak el végleg a benzinkutak a láthatárról.
Lehel pedig nem akar tankolni! Egy hatalmas hisztérikus kormánykerék csapkodás után végre megígéri, hogy a következő kútnál tankolunk. Szép jelenet volt… A következő kút pedig 64, 5 km-re van. Épphogy elérjük.
Persze szokás szerint jól át is vernek, mintegy 10 liter benzinnel adnak kevesebbet. Most egy Csilla nevű gyönyörű kis város kilátó teraszán pihenek. Lehel levezetésképpen várost néz! Mondanom sem kell, hogy teljesen feleslegesen, mert később úgyis arra megyünk a kocsival.

A Messzinai szorosban a komp nagy élmény, már csak azért is mert egy vezércsellel – soron kívül, egy behajtani tilos utcán át, az egész sort leelőzve érjük el. Az átkelés borsos áru, nagyon érdekes. A kompok sokan vannak, és gyakran járnak, kb. 20 perc az átkelés, a kompon megesszük a magunkkal hozott kaja nagy részét és irány Szicília.
Iszonyú meleg van, de ezt azért még pontosítani is tudom, mert a kocsiban van külső hőmérő - bár inkább légkondi lenne helyette - néha 4o fokot! is mutat, de a leggyakrabban stabilan 34 fokon áll.

A forgalom Szicíliában is hektikus. a tájékoztatás rossz, ennek ellenre megtaláljuk az autósztrádát, 5000 líra Cataniaig, ez után már nagyon meleg van és elhatározzuk, hogy lemegyünk az útról egy jó kis tengerparti kikötő városkába, ahol strand is van.
A kiválasztott település neve: Auguszta, ez jól hangzik, de sajnos a hely teljesen ipari, büdös és ronda.
Tovább megyünk. Véletlenül találunk egy, a térképen nem jelzett kiváló utat Szirakuzába. Amikor megérkezünk, délután 3 órakor olyan melegünk van, hogy komolyan félek egy nagyobb rosszul léttől, a fejem céklaszínű, az agyam fel van forrva, és rájövök, hogy tűző napon, hőségben nem szeretek várost nézni.
Találunk egy viszonylag hűvös ( itt csak 32 fok van!) terecskét egy baromi ronda Diana kúttal, az élveteg istennő ott kéjeleg a kút tetején.
Itt a kúttal szemben, kiülök egy presszó teraszára, eszem egy fagyit, amit nem is kívánok, iszom egy vizet, ami jó hideg és próbálok elkergetni egy macskát, akitől az allergiám miatt könnyezik a szemem - de hát ez az ő helye, és ezért nem mozdul.

Szirakuza legszebb része az antik görög színház, amelyet tűző Napon mászunk meg.
A kőbevájt antik színházból gyönyörű kilátás nyílik a városra is. A legutolsó sorok mögött egy hűvös barlangsor található, ezt a nimfák fürdőjének hívják, teljesen jogosan a vize egy barlang faláról zuhog, jéghideg és kristály tiszta, megmosom, hűsítem a kezem, az arcom, a nyakam, csak inni nem merek belőle.

A színház után meglátogatjuk Dionusos fülének nevezett mesterséges barlangot, amely tényleg úgy néz ki, mint egy hatalmas fül. Majdnem 30 méter magas s 11 méter széles monolit sziklatömb.
Tényleg olyan, mint egy igazi fülkagyló, fantasztikus akusztikával. A meredek sziklák, övezte terület alja dús délszaki növényekkel borított, jó hűvös s romantikus. Végül is megérte eljönni és megtenni ezt a hosszú utat. A kocsi hőmérője még mindig 34 fokot mutat, majd megdöglünk a melegtől, már jó késő van, amikor elindulunk visszafelé, szállást keresni.

May 6, 2007

Délolaszország, Szicilia, Játék határok nélkül 1999


JSF
1999 julius 9- aug.31-ig

A játékok színhelye LeCastelle Dél Olaszországban pontosan a csizma talpa alatt.
Szállásunk Capo Rizutto egyik szép kis apartman telepen van, neve Capopiccolo, nem túl luxus, de nem is rossz. Keskeny teraszunkról, ahol csodásakat reggelizünk egy a gyönyörű bougainvileas feljáróra látunk, hihetetlenül dús lila virágai minden reggel elkápráztatnak.

Második nap kirándultunk egy Santa Severina nevű kis városba,amely egy hegy tetején áll, és romantikus (értsd: járhatatlan, szűk, meredek) utcájú sikátorok teszik járhatatlanná.
A tetején áll egy gyönyörű kis fellegvár, iszonyatosan elhízott kis angyalokkal a mennyezet freskókon.
A táj elképzelhetetlenül kopár. Már sehol sincs egy szál fű ( zöld), a vidék telis tele van elhagyott házakkal és soha, sehol nem látott mennyiségben félbe maradt építkezésekkel.

A templomban éppen vasárnapi istentisztelet van, gyönyörű az olasz nyelv ritmusa, ahogy a plébános úr prédikál és a hívek kórusban felelgetnek. Sajnálom, hogy nem értek belőle egy szót sem. Amikor énekelni kezdenek diszkréten kijövünk a jó hűvösből.
Kint több mint 30 fok van és nem sok az árnyék. A főtér nagyon impozáns, szép a kövezet mozaik mintája, a két kocsmában, ami kávézó és cukrászda is egyben kizárólag férfiak ülnek a hűvösben. Megbeszélik a Világ dolgait, szinte szentségtörésnek érzem leülni közéjük nő létemre. De, hát zöld út van, a turistának mindent szabad.