Sir Stamford Rafles város alapító atya szobra előtt Szingapúrban

Ez itt Szingapúr belvárosa, itt száll parta a városalapító atya, meglehetősen fiatalon, mindössze 21 évesen. Ezek a pici csónakok úgy közlekednek, mint nálunk a Vidám Parkban a dodgemek, mindig egymásnak ütköznek, ezért van rajtuk mindenhol autógumi.

Szingapúri képek

A városállam jelképe előtt állok, a Merlion (tengeri ororszlán) orrlikaiból időnként vízpára jön ki - de ez nagyon kellemes trópusi melegben. A csodaszép pálmafák a Botenikus kertben állnal, a gyerekek pedig a madarak produkcióit figyelik a Jurong (Bird) parkban.

Szingapúr

Rövid történelmi áttekintés:
„Ez az a hely, amely múltja megbecsülésével néz a jövőbe.”

A legkorábbi írásos emlék a 3. századból, egy kínai okmányból származik, amely már említi Szingapúrt , mint „ Pu-Luo-Chung”-ot ( sziget, a félsziget végénél.)
A 14. Századra Szingapúr a hatalmas (maláj) Vijayan birodalom részéve ált, mint „Sea Town” (tengeri város). Ez sem volt kevésbé találó és precíz, mint a 3. századi elnevezés.
Stratégiai jelentőségű fekvése a Maláj félsziget csúcsán, a tengeri utak természetes csomópontjában, önként kínálta a lehetőséget a tengerészeti „mesterség” és hajózás megismerésére, itt hajózott a kínai dzsunkáktól az indiai vesselekig, az arab dhow-tól (gyorsjárású, vitorlás, kereskedő hajó) a kecses szkúnerektől a portugál hadihajókig a kor valamennyi vízi alkalmatossága.
A 14. században kapta ez a kicsi, de meghatározó helyen fekvő sziget a nevét is „Singa Pura” vagy „Oroszlánváros”
A legenda szerint, a (maláj) Sri Vijayan herceg, valószínűleg optikai tévedésből, egy hatalmas tengeri szörnyet, egy halfarkú oroszlánt látott felbukkanni a habokból, és megszületett a legenda és Szingapúr máig megőrzött, modern neve.
A 18. században a rohamosan növekvő Brit birodalomnak szüksége volt egy stratégiai bázisra, egy „halfway house”-ra, hogy „félúton” a gyarmatokon hajózó flottájuknak védelmet biztosítsanak, elvégezhessék a szükséges javításokat, feltöltsék az ivóvíz, és élelmiszer készleteket, de nem utolsó sorban azért, hogy megelőzzék a hollandokat a térhódításban.
Mindez kissé szemben állt azzal a politikai háttérrel, amellyel Sir Stamford Raffles Szingapúrt szabad-kereskedő városnak nyilvánította. De a következetes szabadkereskedelmi politika olyan vonzerőt gyakorolt a kereskedőkre, hogy a városállam rohamos fejlődésnek indult. Ázsiából, a Közel-Keletről, de még a távoli Egyesült Államokból is megindult a letelepedés. 1824-re, öt évvel a modern Szingapúr megalapítása után, a város lakossága 150-ről, már tízezer főre emelkedett.

1832-ben Szingapúr lett a kormányzósági központja a tengerszoros településeinek: Penangnak, Malaccának és Szingapúrnak. A Szuezi Csatorna 1869-es megnyitása, a szikra- távíró és a gőzhajózás általános elterjedése tovább növelte Szingapúr fontosságát, és ezzel vitathatatlanul központjává vált a Kelet és Nyugat közötti rohamosan növekvő kereskedelemnek.

Szingapúr a 14-ik században a Maláj félsziget háborús színtérré vált, amikor Sziám (ma Thaiföld) és a jávai Majapahit birodalom között kirobbant a harc. Öt évszázaddal később, a II. Világháború idején, ismét véres harcok színtere lett. A várost úgy jellemezték, mint bevehetetlen erődöt, de a japánok mégis elfoglalták. A japán hadserege parancsnoka, Yamasita ezredes, akit maláj tigrisnek is neveztek, 1941-ben, villámháborúban elfoglalta a Maláj félszigetet. A lerohanásban 200.000 japán katona vett részt. Szingapúrt három fronton támadták, sikeresen.

A város sorsa megpecsételődött, amikor 1942. február 13-án a japánok elfoglalták a Szingapúr folyón a Kent hidat és az Alexander Roadon lévő kórházat, ahol elrettentő példaként legyilkolták a betegeket, az orvosokat és a teljes személyzetet. A japánok egy hét alatt foglalták el a teljes szigetet. 140.000 hadifoglyot ejtettek, a britek mellett indiai és ausztrál katonákat is. A katonákat részben azonnal kivégezték, részben kényszermunkára hurcolták el őket. Az angolok itt szenvedték el történelmük legsúlyosabb vereségét. Sokan támadták Churchilt, és azzal vádolták, hozzájárult Szingapúr feladásához, hogy ezzel (is) kényszerítse az Egyesült Államokat a háborúba való belépésre.
A kegyetlen japán megszállás alatt még további, közel 50 ezer brit katonát végeztek ki. Sentosa szigetén, ahol a Changi beach homokját vörösre festette a vér.
Szingapúr a háború befejezése után ismét angol koronagyarmat lett, 1963 -ban csatlakoztak a Maláj Államszövetséghez, és 1965. augusztus 9-én kikiáltották a független köztársaságot.

Legfontosabb látnivalók
Gyarmati negyed
A Szingapúr folyótól északra fekvő városnegyed, ahol Sir Stamford Thomas Raffles 1819januárjában partra szállt. Összehasonlítva a China Town-nal, vagy Little Indiával, talán „hidegnek” tűnik. A házak itt inkább nagyok, mint lakályosak.

Padang (jelentése malájul: játékmező)
Szingapúr legnagyobb sport és egyéb ( kulturális) rendezvényeinek ad otthont.
Területét sok pénzzel és munkával a tengertől hódították el, feltöltéssel. 1819-ben, Szingapúr alapításakor, brit és indiai katonákat szállásoltak el itt. A hely eredeti neve Plain volt, csak 1942-ben, amikor Szingapúr elesett változtatták a nevét Padangra. Itt volt a gyűjtőhelye mind a gyarmati lakosoknak, mind az elfogott katonáknak, mielőtt a japánok a civileket internálták, a katonákat pedig a különféle hadifogolytáborokba szállították Malajziába, vagy Sziámba kényszermunkára. (Híd Kwai folyón)

Changi börtön
Eredetileg 600 fő elhelyezésére építették, de a II. Világ Háború idején a japánok 3500 foglyot zártak be ide. 1944-ben még ez az elképesztően magas szám is jelentősen megnövekedett, amikor 12.000 amerikai, ausztrál és brit katonát zártak be ide. James Clavell regénye, a King’s Rats állít emléket a szörnyűségeknek.

Legfelsőbb Bíróság ( City Hall, Városháza)
Korábban elegáns szálloda volt, a Hotel Europe. Neoklasszikus stílusban építették indiai fegyenc (munkások) Az épület 1929-ben készült el, hihetetlen alacsony
költségen, mindössze 2 M $ ráfordítással. 1945. szeptember 12-én itt tették le a japánok a fegyvert. Itt kiáltották ki 1965-ben a köztársaságot. Ebben az épület kap helyet a Legfelsőbb Bíróság is.

Tam Kim Seng Szökőkútja
Szingapúr városa Tam Kim Seng, gazdag kínai kereskedő emlékére állította, aki 1857-ben 13.000 $-t adományozott az első városi vízmű elkészítésére, hogy a városlakók ingyen juthassanak egészséges ivóvízhez. Ebben az időben megdöbbentően magas volt Szingapúrban a halálozási arányszám, a népesség csak a bevándorlás következtében nőtt, és mindezt, joggal, a piszkos, fertőző víz rovására írták.
Szingapúr ma is azon kevés városok közé tartozik, ahol meg lehet inni a csapvizet!

Parlament
Szingapúr legrégebbi kormányzósági épülete, 1827-ben építette John Maxwell, gazdag jávai kereskedő, (Sir Raffles barátja) de soha nem lakott benne. Az épület előtt álló bronz elefánt a sziámi király Chulalongkorn ( V.Rama) ajándéka, amelyet 1871-es látogatása emlékére adományozott Szingapúrnak.

Raffles Hotel
„ Tigris lövés a Raffles Hotelben” adták hírül a szenzációt 1902-ben a Times sorai. A vad bengáli tigrist éppen akkor ejtették el, amikor a biliárd szobán sétált keresztül. A Raffles Hotel egész stílusa és történelme árasztja az egzotikus legendákat.
A szálloda valóban csodálatos és méltán világhírű a teakfából készült faragott lépcsőivel, hatalmas verandáival, bárjával és pálma-kertjével. A szigeten itt vezették be először az elektromos világítást, a mennyezeti ventillátort és a francia szakácsot. Somerset Maugham szavait idézve „ ….az egzotikus kelet minden csodáját a rendelkezésünkre bocsátja.” Maugham történetei is segítettek világhírűvé tenni a szállodát.
A főépületet 1889-ben fejezték be, a szálló igazi fénykorát az 1920-as években élte, de amikor a nagy világválság idején (1930) összeomlott a maláj nyersgumi ipar, a szálloda akkori tulajdonosa, és igazi felvirágoztatója, Arshan Sarkies is tönkrement, rövidesen meg is halt és a szálló aranynapjai is vele haltak.( A Sharkies testvérek építették a nem kevésbé híres bangkoki Oriental Hotelt is.)
Itt szolgálták fel először, 1915-ben, a világhíres koktélt, a Szingapúr Slinget. Ne felejtsük, legalább egyszer megkóstolni ezt üdítő, de mégis kicsit bódító italt, amelyet a Világ számos bárjában kevernek, de azért mégis csak az eredeti az igazi. A Happy Hour idején fél áron kapható.

China Town
A gyarmati negyedtől a Szingapúr folyó választja el. Ez volt és ez maradt ma is a pénzügyi és kereskedelmi negyed. Itt található a legtöbb felhőkarcoló, de szerencsére nem rombolták le teljesen a régi, varázslatos hangulatú kis házakat, ahol ma is remek éttermek és kis kávéházak találhatók. A kínai negyed régi kereskedő házai védettek, csak felújítani lehet őket, bontani nem.

Shenton Way ( A Wall Street szingapúri megfelelője)
A pénzügyi központ legfontosabb utcái: Raffles Road, Robinson Road és a Cecil Street. A városnegyedre a legjobb rálátás a Benjamin Sheares hídról, vagy csónakból a Batam felől adódik. A legmagasabb felhőkarcoló az U.O.B épülete.

United Overseas Bank
A 280 méter magas, nyolcszögletű torony az egymásra tornyozott pénzérméket akarja szimbolizálni. Ez a legmagasabb felhőkarcoló. Érdekessége, hogy ez az épület ad otthont az évente megrendezésre kerülő függőleges maratoni futásnak. A versenyzőknek hatszor kell megtenni a távolságot fel és lefele, ez 4.692 lépés (lépcső). A rekord 27 perc alatt van!

Little India
Építészete hasonlít a kínai negyedéhez, sőt ha gyalogosan sétálunk, hirtelen nem lehet megállapítani, hogy már Little Indiában vagyunk, vagy ez még darab Kína. De a kardamon aromája, a turbános tamilok látványa, a káprázatos színű szárikat kínáló boltok segítenek eligazodni.

Chettiar Temple ( SRI THANDAYUTHAPANI)
A Canning Hill mögött, a Tank Roadon épült. A templomot Chettiar gazdag hindu pénzkölcsönző építette. A gyönyörű mennyezetet 48 db murális, festett üvegtábla díszíti, amelyet a felkelő és a lenyugvó Nap sugarai is megvilágítanak.

Arab Street ( Kampong Glam)
Ez a város maláj negyede, szívében a szultán mecsetjével, fontos szerepet játszik Szingapúr kulturális életében. Itt működik egy Korán-iskola is. De ez a városrész korántsem olyan attraktív, mint a China-town.

Szingapúr folyó és a City
Merlion
A Szingapúr folyó torkolatánál áll a város jelképe, a félig hal, félig oroszlán Merlion misztikus szobra, amely egy helyi szobrászművész 1972-ben készült alkotása.
A szó: Singa Pura szanszkrit eredetű, jelentése: Lion-City, Sea Town.

Elgin Bridge
Lord Elgin volt India egyik köztiszteletben álló, általános kormányzója, az Ő emlékét őrzi az 1929-ben, a folyó felső szakaszán épült híd, amely a China Town-t köti össze Little Indiával.

Orchard Road
Míg a korábbi látványosságok Szingapúr történelmi negyedében találhatók, az Orchard Road a modern Szingapúr szimbóluma. Gyönyörű szállodák, éttermek és hatalmas bevásárló központok sorakoznak itt egymás mellett. Az utca esti kivilágítása olyan káprázatos, mintha egész évben Karácsony lenne. Ez Szingapúr vásárló utcája és bevásárló paradicsoma. Megvásárolhatók itt a világ legmárkásabb árui és azok (lényegesen olcsóbb) másolatai is. Copy watch!

Az 1800-as évek közepén ezen a területen még hatalmas kókuszdió ültetvény volt. 1945-ben egy gazdag kínai bevándorló M.Tang (kínai császári) birodalmi stílusban egy hatalmas üzletházat épített. Ezt az épületet 1982-ben lebontották és a helyén, pagoda stílusban felépítették a Mariott Hotelt (régi nevén Dynasty-t)

Botanikus kert
Az Orchard Road nyugati végénél, 47 hektáros területen közel félmillió fajta, csodálatosan telepített és gondozott növény található.

Nemzeti Orchidea Kert
700 különleges egyéni fajta és 2.000 hibrid orchidea bemutatásával ez a Világ legnagyobb orchidea kiállítása.
1928 óta az orchidea Szingapúr nemzeti virága.

Jurong Park ( Bird Park)
Gyönyörű parkban itt mutatják be Délkelet Ázsia madár világát. A kert egyik látványossága a 30 méter magas, mesterséges vízesés. 1500 fajta madár él itt, hatalmas papagájok, baglyok, gémek, kivik és flamingók. Naponta többször van madár-show.

Jurong hűllő ( reptile) Park
A Bird parkkal szemben, közel 100 különféle fajta hüllőt mutatnak be természetes körülmények között.

Night Safari
Az Állatkert közelében, 40 hektáros trópusi esőerdőben, 1200 állat (110 faj) képviselője él, köztük indiai oroszlán, tigris, nagy indiai rinocérosz, halászó macska, csíkos hiéna. A látogatók kb. 40 perces vezetett túrán vehetnek részt, kocsin, vagy gyalog ösvényen. Világítást a hold fénye ad.

Sentosa Sziget
A neve békét, nyugalmat jelent. 1970-ig brit katonai támaszpont volt. Különösen a hétvégeken hatalmas itt a tömeg és nyoma sincs a névadó „nyugalomnak”. A látogatók 45%-a külföldi.

Látványosságok:
Múzeumok
Szingapúr történelmével ismerkedhetünk meg az Images of Singapore, a Pioners of Singapore és Surrender Chambers ( a fegyverletételt bemutató) kiállításokon. A múzeum viaszfigurái eltérnek a Mme Tussaud alakjaitól.

Maritime Múzeum
A csónak formájú épület a Szingapúri kikötőt és annak fejlődését mutatja be, a kis halászcsónakoktól a modern tengerjárókig.

Butterfly Park
A világ legnagyobb szabadtéri pillangó és rovar bemutatója. Egy hektáros területen természetes körülmények között, 2500 fajta pillangót mutatnak be, fejlődésük minden szakaszában.

Underwater World
Ez Ázsia legnagyobb akváriuma. Százméteres, mozgójárdás üveg tetejű alagútból tanulmányozhatjuk több, mint 5000 fajta tengeri élőlényt. Megfigyelhetjük az Óceánok óriásait, köztük a félelmetes elektromos ráját és a barlangjukból zsákmányukra leső gyilkos murénákat.

További látványosságok:

Zenélő szökőkút, esténként zenés lézer – showal , a Merlion (a város szimbóluma, a halfarkú oroszlán) 37 méteres ( 12 emelet magas) megvilágított szobrával. Az előadás kétszer félórát tart.

Volcanoland , multimédia show, a virtuális vulkán félóránként „tör ki” azok részére, akik erre külön befizetnek.
Orchidea kert, a hajóállomás közelében, 200 fajta orchideát mutatnak itt be, a kis halastóban különleges díszpontyok láthatók, japán teázó és más látványosságok várják a látogatót.
Fort Siloso Szingapúr egyetlen, nemrég felújított, eredeti, megmaradt erődítménye, amelyet az 1880-as években építettek, hogy a nyugati Keppel kikötő szűk bejáratát őrizze.
Az erőd különösen azok számára nyújt maradandó élményt, akik a város ostroma iránt érdeklődnek. Bár ez az erődítmény volt hivatva védeni a tenger felől a várost, a japánok viszont északról támadtak… Felfedezhetjük a korabeli alagutakat, géppuskafészkeket, és a tengerszorost védő tüzérségi állásokat.
Sun World, Siloso Beach - varázslatos lagúnái nyújtanak napozási, úszási lehetőséget, de bérelhetünk windsurf-öt és vízi biciklit is. A partokra többtízezer köbméter aranyszínű homokot szállítottak, a strandokra 300 fejlett kókuszpálmát és több mint száz, pompásan virágzó díszcserjét ültettek.


Sir Thomas Stamford Raffles
Raffles apja egy rabszolgákat szállító tengerjáró hajó kapitánya volt. Amikor a fiú 14 éves lett, apja nem tudta tovább vállalni iskoláztatási költségeit, ezért fiatal kora ellenére csatlakozott a Kelet Indiai Társasághoz.
A fiú szorgalmasan dolgozott, ezért 10 évvel később, 1805-ben Penangba küldték, kormányzósági másodtitkárnak, Olyan kiemelkedő munkát végzett, hogy 21-szeres fizetésemelést kapott. Megtanult malájul és rövid időn belül igazi szaktekintélynek tartották.
1810-ben Kalkuttába látogatott, ahol India általános kormányzója Jávára irányítja és kinevezi kormányzónak.

Szlovénia folytatás Bohinj és Bled, Száva forrás

A Száva forrása Bohinj felett , középen Lehellel állunk a Bohinji tó partján a stégen, és íÍme a bizonyság, hogy felmászstam a hegyre a Szávához

2007. 06. 05. Szlovénia, Bohinj, Bled,
Esik. De nem nagyon. Pipálnak a hegyek, a fákról is csepeg a víz. Első program a Száva forrása. Szerencsére nem veszem észre a kiírást, sok lépcső, meredek út vár ránk, húsz perc gyalog. Na, ezt a rettenetes kaptatót nekem 45 perc alatt sikerül megtennem, Lehel nevű serpám segítségével. Rémesen kimerültem.

A Száva hatalmas többágú vízesés formájában ered, ilyenkor azt szokás írni, hogy "igen, a látvány mindent feledtet" - de én annyira kifáradtam, hogy NINCS az a látvány, ami ezt feledtetni tudná. Lefelé, ha egyáltalán lehet fokozni még jobban fáj minden porcikám. Közben kisüt a napocska, a parkolóban ebédelünk fínom magos zsemlébe csomagolt helyi sajtot és csákvári cseresznyét. A kávét egy egy szépséges 4 csillagos hegyi panzió teraszán isszuk meg, a hozzá tartozó sütikkel együtt.

Irány Bled, a gyönyörű kis tengerszem tó, szigettel és templommal a közepén. Szépen süt a nap, kellemes lett az idő. Beülünk egy álló-evezős gondolába, az rövid út ára elég borsos, 10€/fő, Lehel ezt nagyon drágállja, és az egész hajókázást egy nagy baromságnak tartja, - mérgelődik, és csak akkor mosolyodik el kajánul, amikor meglátja a kikötőből a templomtérre vezető nagy számú lépcsőt!

Rendesen fújtatok mire felérünk a tetejére, és ekkor meglátom a gyorsvonat sebességével közelítő fenyegető viharfelhőket. Nem is kell sokat várni, elszabadul a pokol. Dörög, villámlik és úgy ömlik a víz, mintha dézsából öntenék. Bemenekülünk a cukrázdába, a többi turistzával együtt kivárjuk a legnagyobb zuhét, de sajnos indulni kell. Vár a drága csónak. És még jócskán szakad, amikor nekivágunk a lépcsőknek, immár lefelé. A kis gondola teteje fedett, a hátamat az ernyőmmel próbálom védeni a becsapódó víztől, sajnálom a csónakost, aki állva evez és ázik persze. De Lehel azt mondja, hogy ennyi pénzért (kiszámolja, hogy egy menetem minimum 30 rongyot keres) akár meg is ázhat. Sőt! Akár bőrig is.

Lehel talált valami helyi prospektusban egy Vintgare nevű helyet a környéken, száguldó patakkal, sok lépcsővel, keskeny kis hidakkal, létrákkal. Itt már óvatosabb vagyok, és érdeklődök a bejáratnál az út hosszát és nehézségi fokát illetően. Az eredmény lesújtó. Kb. 1,6 km nagyon nehéz út.

Na, kösz nem. Egy nap egy "csúcstámadás" untig elég. A szemerkélő, bánatos, egyre hűvösebb szomorú esőben vissza araszolok a pisztrángos fogadóhoz. Átjár a hideg, a nyirkosság, miközben ezt írom és egy közepesen tűrhető paradicsom levest kanalazgatok. A hideg a csontomig hatol, érzem, hogy megfázom.

Este hatalmas vacsora a fogadóban, sajnos nagyobb a szemem, mint az étvágyam, sok drága kaja ottmarad, Lehel rosszanlóan néz rám. Ájulás-szerű alvás reggelig. Ljubljanában mér sétálunk egyet a hazaindulás előtt. Először a várba megyünk, felejthető. Igazán csak lentről, a városból néz ki jól.

Így hát irány haza! De előtte még fürdünk egy jót a finom meleg termálban a Roglán.

Rogla hegység, bánatosan esik az eső, hiába ez a Medárd.
A szálloda itt is nagyon szép, imádom a fürdőszobáját, ki vagyok fagyva, ezért én rögtön a fürdőbe megyek, elég vegyes a közönség, jobbára gyógyulni vágyó idős helyiek, meg egy rakás nagyon eleven, nagyon hangos, nagyon fröcskölős gyerek.

Lehel kirándul - gondolom rendesen ázik közben, Bálinték meg felfedezik a nem túl nagy települést. Délutánra mindenki előkerül és újabb "csúcstámadásra" indulunk, ezúttal kocsival. Szerencsére a Rogla 15 km-re van Zrecsétől - ahol lakunk, ez már gyalog nem járható be.

Szlovénia kirándulás 2007 május-június

2007. 06. 04. Ljubljana,
Szállásunk a Pri Zabarju fogadó. Magyarul Fogadó a békához. Zabar szlovénul békát jelent. Ljubljanának ez a területe régen mocsár volt, tele békával, innen az elnevezés.
A fogadó szép, nagy és barátságos. Mindenhol béka a dekoráció. A szobák tiszták, a hófehér ágynemű, törülköző ropog a tisztaságtól. A láthatóan most felújított fürdőszoba hatalmas, tiszta és kényelmes.

A belváros öt perc kocsival, szépen süt a délutáni nap. Vasárnap nem gond a parkolás sem. A folyón romantikus, fehér párnaköves hidak vezetnek át, köztük a különleges hármas-híd, a középső átívelésén autók, a két szélsőn gyalogosok járnak. Nagy "élet", nagy korzó van így estefelé, az éttermek, kávézók kitelepülnek az utcára folyóparton. Fantasztikusan jó mandulás, tejszínes pulykát eszünk, különleges túrós körettel, olyan, mint egy rétes, elolvad a szánkban. Ilyet még nem ettünk soha.
Lehel még kér egy maszkarpónés süteményt, amelyet a pincét 4 villával hoz ki! És mi galádul ki is használjuk ezt a lehetőséget, nekilátunk a felséges sütinek. Aztán rendelünk még (egyet).

Másnap
A híres postojnai cseppkőbarlangba megyünk. Gyorsan lemenekülünk az autópályáról, szép kis falvakon, szelíd hegyeken átmegyünk a barlanghoz. Ez egy igazi barlang vidék, barlang barlang hátán, de szó szerint. Csak a posztojnai a legnagyobb, a legszebb és a leghíresebb.

A bejáratnál vonatra szállunk. A vizes ülésre Lehel nagyvonalúan ráteszi a kis összecsukható műanyag párnácskáját és átadja nekem a száraz kényelmet. Jól esik. A vonat jó gyorsan száguld a szűk alagútban a szépséges cseppkövek között. Visszafelé fel is veszem az utat videóra. Majdnem lemerítem a teljes memóriakártyámat.
Ez Európa legnagyobb cseppkőbarlangja. A cseppkövek színesek, különleges formájúak, néha hajszálvékonyak, mint a spagetti, és néha olyan hatalmasak, mint a nagy templomok tartó oszlopai. Ebben a barlangban él az "emberhal" nevű állat, van keze, lába, sőt farka is, teljesen vak, gusztustalanul hófehér, mikroszkopikus nagyságú élőlényekkel táplálkozik és állítólag száz évig is elél - de minek.
Posztojna cseppkövei és örült nagy termei elképesztően szépségesek.

A Rabló lovag vára
A következő állomásunk a Predjamai barlangvár, amelyet a világon egyedülállóan egy hatalmas sziklafalba építettek. Sok ura, lakója közül egy Erazem nevű rablólovag a leghíresebb, aki a 16. Században élt, és sajnos vitába keveredett főnökével, a császárral. Sőt, még a császár egyik rokonát is megölte. A várható bosszú és megtorlás elől Erazem ebbe a Predjamai várba menekült és a legenda szerint egy évig és egy napig védta magát.
Erazem nagy biztonságban érezte magát a bevehetetlen erődben, a támadókat, akik ki akarták éheztetni nagy kedvvel boszantotta, és friss epret, sőt sült ökör darabokat dobált az ostromlók közé. Ezeket a finomságokat a környező falvakban vették, (esetleg rabolták) mert a várból a szövevényes cseppkőbarlangjáratokon át rengeteg titkos kijárata volt.
Erazemet – pénzért – elárulták, mert csak így tudták megölni őt. Épp a dolgát végezte, amikor az áruló fényjeleket adott az ostromlóknak, azok ágyúvaé céloztak a biztos helyre és a lovag nem kerülhette el a sorsát. A sírjára hatalmas tölgyfát ültetett a szeretője, állítólag még ma is él a fa.

Szicilia, Szirakuza, Dionysus füle és a Nimfák fürdője

Július 22 péntek

Ma elindultunk Sziciliába.
A balhé tárgya a szokásos, Lehel nem akar tankolni!

Nekem, sajnos valami hetedik érzékem, hogy megérezzem, mikor fogynak el végleg a benzinkutak a láthatárról.

Lehel pedig nem akar tankolni! Egy hatalmas hisztérikus kormánykerék csapkodás után végre megígéri, hogy a következő kútnál tankolunk. Szép jelenet volt… A következő kút pedig 64, 5 km-re van. Épphogy elérjük.

Persze szokás szerint jól át is vernek, mintegy 10 liter benzinnel adnak kevesebbet. Most egy Csilla nevű gyönyörű kis város kilátó teraszán pihenek. Lehel levezetésképpen várost néz! Mondanom sem kell, hogy teljesen feleslegesen, mert később úgyis arra megyünk a kocsival.

A Messzinai szorosban a komp nagy élmény, már csak azért is mert egy vezércsellel – soron kívül, egy behajtani tilos utcán át, az egész sort leelőzve érjük el. Az átkelés borsos áru, nagyon érdekes. A kompok sokan vannak, és gyakran járnak, kb. 20 perc az átkelés, a kompon megesszük a magunkkal hozott kaja nagy részét és irány Szicília.

Iszonyú meleg van, de ezt azért még pontosítani is tudom, mert a kocsiban van külső hőmérő - bár inkább légkondi lenne helyette - néha 4o fokot! is mutat, de a leggyakrabban stabilan 34 fokon áll.

A forgalom Szicíliában is hektikus. a tájékoztatás rossz, ennek ellenre megtaláljuk az autósztrádát, 5000 líra Cataniaig, ez után már nagyon meleg van és elhatározzuk, hogy lemegyünk az útról egy jó kis tengerparti kikötő városkába, ahol strand is van.
A kiválasztott település neve: Auguszta, ez jól hangzik, de sajnos a hely teljesen ipari, büdös és ronda.

Tovább megyünk. Véletlenül találunk egy, a térképen nem jelzett kiváló utat Szirakuzába. Amikor megérkezünk, délután 3 órakor olyan melegünk van, hogy komolyan félek egy nagyobb rosszul léttől, a fejem céklaszínű, az agyam fel van forrva, és rájövök, hogy tűző napon, hőségben nem szeretek várost nézni.

Találunk egy viszonylag hűvös ( itt csak 32 fok van!) terecskét egy baromi ronda Diana kúttal, az élveteg istennő ott kéjeleg a kút tetején.

Itt a kúttal szemben, kiülök egy presszó teraszára, eszem egy fagyit, amit nem is kívánok, iszom egy vizet, ami jó hideg és próbálok elkergetni egy macskát, akitől az allergiám miatt könnyezik a szemem - de hát ez az ő helye, és ezért nem mozdul.

Szirakuza legszebb része az antik görög színház, amelyet tűző Napon mászunk meg.

A kőbevájt antik színházból gyönyörű kilátás nyílik a városra is. A legutolsó sorok mögött egy hűvös barlangsor található, ezt a nimfák fürdőjének hívják, teljesen jogosan a vize egy barlang faláról zuhog, jéghideg és kristály tiszta, megmosom, hűsítem a kezem, az arcom, a nyakam, csak inni nem merek belőle.

A színház után meglátogatjuk Dionusos fülének nevezett mesterséges barlangot, amely tényleg úgy néz ki, mint egy hatalmas fül. Majdnem 30 méter magas s 11 méter széles monolit sziklatömb.

Tényleg olyan, mint egy igazi fülkagyló, fantasztikus akusztikával. A meredek sziklák, övezte terület alja dús délszaki növényekkel borított, jó hűvös s romantikus. Végül is megérte eljönni és megtenni ezt a hosszú utat. A kocsi hőmérője még mindig 34 fokot mutat, majd megdöglünk a melegtől, már jó késő van, amikor elindulunk visszafelé, szállást keresni.

Délolaszország, Szicilia, Játék határok nélkül 1999

JSF

1999 julius 9- aug.31-ig

A játékok színhelye LeCastelle Dél Olaszországban pontosan a csizma talpa alatt.
Szállásunk Capo Rizutto egyik szép kis apartman telepen van, neve Capopiccolo, nem túl luxus, de nem is rossz. Keskeny teraszunkról, ahol csodásakat reggelizünk egy a gyönyörű bougainvileas feljáróra látunk, hihetetlenül dús lila virágai minden reggel elkápráztatnak.

Második nap kirándultunk egy Santa Severina nevű kis városba,amely egy hegy tetején áll, és romantikus (értsd: járhatatlan, szűk, meredek) utcájú sikátorok teszik járhatatlanná.

A tetején áll egy gyönyörű kis fellegvár, iszonyatosan elhízott kis angyalokkal a mennyezet freskókon.

A táj elképzelhetetlenül kopár. Már sehol sincs egy szál fű ( zöld), a vidék telis tele van elhagyott házakkal és soha, sehol nem látott mennyiségben félbe maradt építkezésekkel.

A templomban éppen vasárnapi istentisztelet van, gyönyörű az olasz nyelv ritmusa, ahogy a plébános úr prédikál és a hívek kórusban felelgetnek. Sajnálom, hogy nem értek belőle egy szót sem. Amikor énekelni kezdenek diszkréten kijövünk a jó hűvösből.

Kint több mint 30 fok van és nem sok az árnyék. A főtér nagyon impozáns, szép a kövezet mozaik mintája, a két kocsmában, ami kávézó és cukrászda is egyben kizárólag férfiak ülnek a hűvösben. Megbeszélik a Világ dolgait, szinte szentségtörésnek érzem leülni közéjük nő létemre. De, hát zöld út van, a turistának mindent szabad.