Kambodzsa, Angkor 2004 január

Chenla, Kan-pu-cse, Kambuja, Kampuchea, Kambodzsa,

Nagyon sok névvel illették Cambodiát viharos történelme során.
Chenla a hatodik század közepén vált ki a kínai befolyás alatt álló Funanból, s lett fontos összeköttetés Kína és India között. A nyolcadik századig Chenla Jáva befolyási övezetébe tartozott.
A Khmer Birodalom megalapítója, II. Dzsajavarman (uralkodott 802--850) is Jáváról tért vissza szülőföldjére, s magával hozta a jávai hindu kultúra és államszervezés felhalmozott tapasztalatait.
A Birodalom a Tonle Sap, a Nagy Tó köré szerveződött. A hatalmas tó, a hozzá kapcsolódó Tonle Sap Riverrel és a Mekonggal egy gigantikus természetes öntözőrendszert alkotott. Ez lehetővé tette a rizstermelésen alapuló mezőgazdaság felvirágzását, biztos alapot adva a létrejövő, hódító és építkező társadalomnak. A korlátlan hatalmat a dévarádzsák, az istenkirályok birtokolták.

A brahmanista - hindu vallás "szentháromságát" állították a vallási kultusz középpontjába: Brahmát, a teremtőt, Shivát, a pusztítót, és Visnut, a megtartót.

Az isteneket közös jelképben, a férfierőt szimbolizáló lingában jelenítették meg, s a linga vált az istenkirály égi és földi uralmának jelképévé is. A lingákat a templomok centrális tereibe helyezték, sokszor arannyal vonták be, fontos szerepet kapott a papság és az uralkodó szövetségének megköttetésében.

Az uralkodás másik pillére az erős hadsereg volt. II. Dzsajavarman a Tonle Sap körül négy helyszínen is megkísérelte felépíteni a Birodalom centrumát, de ezek nem bizonyultak hosszú életűeknek. Ma archeológiai kincses bányák. Egy későbbi istenkirály, Jaszovarman (uralkodott: 889--910) idejében jött létre Angkor, a Város, s vált a Birodalom fővárosává.

Felépítették a világ legnagyobb templomát, Angkor Watot, mely megjelenítésében a Szent Meru hegyet, a hindu istenek lakhelyét volt hivatott újjáteremteni itt a földön, s egyben jelképezni az istenkirály mérhetetlen hatalmát.

A tizenegyedik, tizenkettedik században a Birodalom jelentős hódításokat hajtott végre, a mai Laosz, Vietnam és Thaiföld nagy része ekkor Kambodzsához tartozott. A mai napig városok, templomok, szobrok sokasága idézi fel a látogatónak a khmer időket. Angkor főváros maradt a tizenötödik század közepéig, amikor is a hódító thaiföldiek elpusztították. Ettől kezdve a jelentőségét elvesztő Kambodzsa központja Phnom Penh lett.

VII. Dzsajavarman (uralkodott: 1181--1201) volt talán a khmerek legjelentősebb istenkirálya. Saját személyében egyesítette a hindu vallást a Birodalomban eléggé elterjedt buddhizmussal, amit államvallássá emelt. Egyszerre volt dévarádzsa és bódhiszattva, a leendő Buddha. Új királyi központot emelt, a falakkal körülvett az égtájak felé kapukat nyitó Angkor Thomot, s ennek középpontjában egy hatalmas templomot, a Bayont.
Arcmása a templom ötvennégy tornyáról megnégyszerezve tekint a világtájak felé, óvja alattvalóit és a Birodalmat. Gigantikus alkotás, akárcsak az általa emelt többi épület, amiket érzékeny, gyönyörű szobrokkal népesített be.
A nagy királynak mégsem sikerült megóvnia országát. Már élete végén megkezdődött a Birodalom felbomlása, a szelíddé vált, teljesen kiköltekezett állam már nem tudott ellenállni a szomszédok hódító hadjáratainak.

A tizenötödik század közepére Kambodzsa területének nagy részét elfoglalták szomszédjai.
A thai (sziámi) hódítók (Ayuthaya) lerombolták és elpusztították Angkort.