Szingapúri és Bangkoki napló
2000 augusztus 27- szeptember 4
Szingapúr, augusztus 27
Kellemes és kényelmes repülés után, délután érkeztünk Szingapúrba a Malaysia Airlines Boeing 777 típusú, hatalmas gépével, amely ez idő szerint a világ legmodernebb repülője. Egy orvos csoport idegenvezetője vagyok, sokat készültem és tanultam erre az útra, annak ellenére, hogy most megyek negyedszer Szingapúrban.
Helyi idegenvezetőnk, neve Ata – ez az Artúr rövidítése – jegesre hűtött, de nagyon kényelmes busszal vár. Jó magyar szokás szerint azonnal kikapcsoltatjuk a légkondicionálót, micsoda vétek ezt a jó meleget így lehűteni! Ismerkedünk a városállammal, ömlik a monszun, de ez a legfőbb dolga az esős évszakban. Mindenkinek nagyon tetszik az elénk táruló pazar látvány, a virágoktól roskadozó felüljárók, a hatalmas felhőkarcolók, a város tisztasága, rendezettsége.
Szállásunk az Orchard Road végén, az Orchard Parade hotelben van. A szálloda, szép kényelmes és tiszta, különösen az uszodáját szeretjük.
Első este a szálloda melletti Tambuah Mas nevű indonéz étterembe megyünk vacsorázni. Az első élmény kissé lehangoló, az étterem egy Szingapúrban szokatlanul gyéren látogatott bevásárló központ 9-ik emeletén van, belső kialakítása enyhén szólva is ingerszegény, az ételt műanyag tányérokban szolgálják fel és ehhez természetesen műanyag pohár jár.
Az étkezés befejezésével szinte egy időben kérnek fel a távozásra, mert már érkezik a következő csoport. A vacsora se nem jó, se nem rossz, de teljesen illik az étterem stílusához. Az extra italok fizetésénél találkozunk először a híres „plasz - plasszal”, ami azt jelenti, hogy mindent nettó áron írnak ki és mondanak be, de ehhez még hozzászámítják a helyi és az állami adót, „++”, és ez együttesen és orvul még további 15% kiadást jelent. Az eladók és szolgáltatok így akarják kifejezésre juttatni, hogy ehhez a költséghez nekik semmi közük, ez az államé illetve az önkormányzaté.
Természetesen édességet sem kapunk a vacsorához, csak erős rábeszélésre hoznak egy kis gyümölcsöt. De szó szerint is csak nagyon kicsit, értsd keveset!
Ezért bánatunkban a csoportosan elindulunk a szép Orchard Roadon, a hatalmas forgalmú, fényözönben úszó bevásárló utcán nassolni. Fagyizunk és sörözünk, ki mit szeret. Az este meleg, kellemesen párás, remek kis kávézókkal van teli az utca, nézzük a színes forgatagot, nagyokat nevetünk. Így végül is „happy-end”- el zárul az első szingapúri esténk.
2000 augusztus 27- szeptember 4
Szingapúr, augusztus 27
Kellemes és kényelmes repülés után, délután érkeztünk Szingapúrba a Malaysia Airlines Boeing 777 típusú, hatalmas gépével, amely ez idő szerint a világ legmodernebb repülője. Egy orvos csoport idegenvezetője vagyok, sokat készültem és tanultam erre az útra, annak ellenére, hogy most megyek negyedszer Szingapúrban.
Helyi idegenvezetőnk, neve Ata – ez az Artúr rövidítése – jegesre hűtött, de nagyon kényelmes busszal vár. Jó magyar szokás szerint azonnal kikapcsoltatjuk a légkondicionálót, micsoda vétek ezt a jó meleget így lehűteni! Ismerkedünk a városállammal, ömlik a monszun, de ez a legfőbb dolga az esős évszakban. Mindenkinek nagyon tetszik az elénk táruló pazar látvány, a virágoktól roskadozó felüljárók, a hatalmas felhőkarcolók, a város tisztasága, rendezettsége.
Szállásunk az Orchard Road végén, az Orchard Parade hotelben van. A szálloda, szép kényelmes és tiszta, különösen az uszodáját szeretjük.
Első este a szálloda melletti Tambuah Mas nevű indonéz étterembe megyünk vacsorázni. Az első élmény kissé lehangoló, az étterem egy Szingapúrban szokatlanul gyéren látogatott bevásárló központ 9-ik emeletén van, belső kialakítása enyhén szólva is ingerszegény, az ételt műanyag tányérokban szolgálják fel és ehhez természetesen műanyag pohár jár.
Az étkezés befejezésével szinte egy időben kérnek fel a távozásra, mert már érkezik a következő csoport. A vacsora se nem jó, se nem rossz, de teljesen illik az étterem stílusához. Az extra italok fizetésénél találkozunk először a híres „plasz - plasszal”, ami azt jelenti, hogy mindent nettó áron írnak ki és mondanak be, de ehhez még hozzászámítják a helyi és az állami adót, „++”, és ez együttesen és orvul még további 15% kiadást jelent. Az eladók és szolgáltatok így akarják kifejezésre juttatni, hogy ehhez a költséghez nekik semmi közük, ez az államé illetve az önkormányzaté.
Természetesen édességet sem kapunk a vacsorához, csak erős rábeszélésre hoznak egy kis gyümölcsöt. De szó szerint is csak nagyon kicsit, értsd keveset!
Ezért bánatunkban a csoportosan elindulunk a szép Orchard Roadon, a hatalmas forgalmú, fényözönben úszó bevásárló utcán nassolni. Fagyizunk és sörözünk, ki mit szeret. Az este meleg, kellemesen párás, remek kis kávézókkal van teli az utca, nézzük a színes forgatagot, nagyokat nevetünk. Így végül is „happy-end”- el zárul az első szingapúri esténk.
Augusztus 28
A városnézés reggel a China-Townban kezdődik. A busz szép nagy és tiszta, és most nem is olyan hideg. Először a fűszer bazárokat nézzük meg, aki akar, itt vásárolhat kiváló sáfrányt, ginzenget, curcumát, ánizst, vaníliát.
A China Townt a Gyarmati negyedtől a Szingapúr folyó választja el. Korábban is itt volt és mára is ez maradt a pénzügyi és kereskedelmi negyed. Itt található a legtöbb felhőkarcoló, de szerencsére még nem rombolták le teljesen a régi, varázslatos hangulatú, általában háromszintes kis kereskedő házakat, boltíves balkonjaikkal és színes, csíkos napellenző rolóikkal. Ezekben a felújított kis házakban ma remek éttermek és hangulatos kis kávéházak találhatók.
A kínai negyed régi kereskedő házai védett műemlékek, csak felújítani lehet őket, bontani nem. Erre a városnegyedre a legjobb rálátás a Benjamin Sheares hídról, vagy csónakból, a Batam felől adódik.
A legmagasabb felhőkarcoló az U.O.B, az United Overseas Bank épülete. A 280 méter magas, nyolcszögletű korong formájú torony az egymásra halmozott pénzérméket akarja szimbolizálni. Szingapúr legmagasabb felhőkarcolója. Érdekessége, hogy ez az épület ad otthont az évente megrendezésre kerülő „függőleges maratoni futásnak”. A versenyzőknek hatszor kell megtenni a távolságot fel és lefele, ez 4692 lépés (lépcső). A gyorsasági rekord 27 percen belül van!
Ezután a Gyarmati negyedbe látogatunk. Megállunk a Szingapúr folyó partján, ahol Sir Stamford Thomas Raffles, fiatal brit gyarmati tisztviselő, a modern város megalapítója, 1819 januárjában partra szállt. Emlékét a város ma is tisztelettel őrzi, szép szobra mellett állunk a folyó partján és nézzük az élénk vízi életet.
Innen indulnak vízi városnézésre, a hangulatos, halformájú kis „Boom-boatok”, oldalukra hatalmas halszemeket festettek, az ütközésektől hatalmas, ormótlan teherautó gumikkal védik az oldalukat.
Kívülről megnézzük a régi, Viktória királynő stílusában épített Parlamentet, ez Szingapúr legrégebbi kormányzósági épülete, 1827-ben építtette John Maxwell, gazdag jávai kereskedő, (Sir Thomas Raffles barátja) de soha nem lakott benne.
A ház előtt álló bronz elefánt szobor a sziámi király, Chulalongkorn (V.Rama) ajándéka, amelyet 1871-es látogatása emlékére adományozott Szingapúrnak. A Parlamentet gyönyörű virágzó fákkal teli park és kovácsoltvas kerítés övezi, ma már nem itt tartják az országgyűléseket, hanem a mellette felépített modern épületben.
Az autóbuszból látjuk a Gyarmati negyed többi híres épületét.
Raffles Hotel
„ Tigris lövés a Raffles Hotelben” adták hírül a szenzációt 1902-ben a Times sorai.
A vad bengáli tigrist éppen akkor ejtették el, amikor a biliárd szobán sétált keresztül. A Raffles Hotel egész stílusa és történelme árasztja az egzotikus legendákat, csodálatos és méltán világhírű a teakfából készült faragott lépcsőháza, hatalmas verandái, a régi korokat idéző bárja és pálma-kertje.
A szigeten itt vezették be először az elektromos világítást, az elektromos árammal üzemeltetett mennyezeti ventillátort és a francia szakácsot. Somerset Maugham és Joseph Conrad, a neves brit írók, gyakran laktak falai között, az Ő történeteik is segítettek világhírűvé tenni a szállodát.
A főépület építését 1889-ben fejezték be. A szálló az igazi fénykorát, az 1920-as években élte. Amikor a nagy világválság idején (1930-az években) összeomlott a maláj nyersgumi ipar, a szálloda akkori tulajdonosa, és igazi felvirágoztatója, Mr. Arshan Sarkies is tönkrement, rövidesen meg is halt és a szálló aranynapjai is vele haltak. ( A Sharkies testvérek építették a nem kevésbé híres bangkoki Oriental Hotelt is.) Itt szolgálták fel először, 1915-ben, a világhírű koktélt, a Szingapúr Szlinget.
A Singapore Sling összetétele:
Cherry likőr, gin, D.O.M. Benedictin ( likőr), Cointreau, Ananász juice, Lemon juice, Grenadin ( Bols márkájú, holland, nem alkoholos kissé kesernyés szirup.)
A városnézés reggel a China-Townban kezdődik. A busz szép nagy és tiszta, és most nem is olyan hideg. Először a fűszer bazárokat nézzük meg, aki akar, itt vásárolhat kiváló sáfrányt, ginzenget, curcumát, ánizst, vaníliát.
A China Townt a Gyarmati negyedtől a Szingapúr folyó választja el. Korábban is itt volt és mára is ez maradt a pénzügyi és kereskedelmi negyed. Itt található a legtöbb felhőkarcoló, de szerencsére még nem rombolták le teljesen a régi, varázslatos hangulatú, általában háromszintes kis kereskedő házakat, boltíves balkonjaikkal és színes, csíkos napellenző rolóikkal. Ezekben a felújított kis házakban ma remek éttermek és hangulatos kis kávéházak találhatók.
A kínai negyed régi kereskedő házai védett műemlékek, csak felújítani lehet őket, bontani nem. Erre a városnegyedre a legjobb rálátás a Benjamin Sheares hídról, vagy csónakból, a Batam felől adódik.
A legmagasabb felhőkarcoló az U.O.B, az United Overseas Bank épülete. A 280 méter magas, nyolcszögletű korong formájú torony az egymásra halmozott pénzérméket akarja szimbolizálni. Szingapúr legmagasabb felhőkarcolója. Érdekessége, hogy ez az épület ad otthont az évente megrendezésre kerülő „függőleges maratoni futásnak”. A versenyzőknek hatszor kell megtenni a távolságot fel és lefele, ez 4692 lépés (lépcső). A gyorsasági rekord 27 percen belül van!
Ezután a Gyarmati negyedbe látogatunk. Megállunk a Szingapúr folyó partján, ahol Sir Stamford Thomas Raffles, fiatal brit gyarmati tisztviselő, a modern város megalapítója, 1819 januárjában partra szállt. Emlékét a város ma is tisztelettel őrzi, szép szobra mellett állunk a folyó partján és nézzük az élénk vízi életet.
Innen indulnak vízi városnézésre, a hangulatos, halformájú kis „Boom-boatok”, oldalukra hatalmas halszemeket festettek, az ütközésektől hatalmas, ormótlan teherautó gumikkal védik az oldalukat.
Kívülről megnézzük a régi, Viktória királynő stílusában épített Parlamentet, ez Szingapúr legrégebbi kormányzósági épülete, 1827-ben építtette John Maxwell, gazdag jávai kereskedő, (Sir Thomas Raffles barátja) de soha nem lakott benne.
A ház előtt álló bronz elefánt szobor a sziámi király, Chulalongkorn (V.Rama) ajándéka, amelyet 1871-es látogatása emlékére adományozott Szingapúrnak. A Parlamentet gyönyörű virágzó fákkal teli park és kovácsoltvas kerítés övezi, ma már nem itt tartják az országgyűléseket, hanem a mellette felépített modern épületben.
Az autóbuszból látjuk a Gyarmati negyed többi híres épületét.
Raffles Hotel
„ Tigris lövés a Raffles Hotelben” adták hírül a szenzációt 1902-ben a Times sorai.
A vad bengáli tigrist éppen akkor ejtették el, amikor a biliárd szobán sétált keresztül. A Raffles Hotel egész stílusa és történelme árasztja az egzotikus legendákat, csodálatos és méltán világhírű a teakfából készült faragott lépcsőháza, hatalmas verandái, a régi korokat idéző bárja és pálma-kertje.
A szigeten itt vezették be először az elektromos világítást, az elektromos árammal üzemeltetett mennyezeti ventillátort és a francia szakácsot. Somerset Maugham és Joseph Conrad, a neves brit írók, gyakran laktak falai között, az Ő történeteik is segítettek világhírűvé tenni a szállodát.
A főépület építését 1889-ben fejezték be. A szálló az igazi fénykorát, az 1920-as években élte. Amikor a nagy világválság idején (1930-az években) összeomlott a maláj nyersgumi ipar, a szálloda akkori tulajdonosa, és igazi felvirágoztatója, Mr. Arshan Sarkies is tönkrement, rövidesen meg is halt és a szálló aranynapjai is vele haltak. ( A Sharkies testvérek építették a nem kevésbé híres bangkoki Oriental Hotelt is.) Itt szolgálták fel először, 1915-ben, a világhírű koktélt, a Szingapúr Szlinget.
A Singapore Sling összetétele:
Cherry likőr, gin, D.O.M. Benedictin ( likőr), Cointreau, Ananász juice, Lemon juice, Grenadin ( Bols márkájú, holland, nem alkoholos kissé kesernyés szirup.)
City Hall, Városháza.
Korábban elegáns szálloda volt, a Hotel Európa. Neoklasszikus stílusban építették indiai fegyencek (kényszermunkások) Az épület 1929-ben készült el, hihetetlen alacsony költségen, mindössze 2 millió dollár ráfordítással. 1945. szeptember 12-én itt tették le a japánok a fegyvert, és itt kiáltották ki 1965-ben a köztársaságot.
A Városháza melletti épületben kap a Legfelsőbb Bíróság helyet. Szingapúrban még ma sem törölték el a halálbüntetést, ezzel torolják meg drogcsempészést és gyilkosságot. A Legfelsőbb Bíróság háromtagú, amit ők döntenek, az a végleges és megfellebbezhetetlen döntés. Nagyon komolyan veszik többek között a város tisztaságának védelmét, szigorúan büntetik a szemetelést és nem szabad köpködni sem.
A Városháza melletti épületben kap a Legfelsőbb Bíróság helyet. Szingapúrban még ma sem törölték el a halálbüntetést, ezzel torolják meg drogcsempészést és gyilkosságot. A Legfelsőbb Bíróság háromtagú, amit ők döntenek, az a végleges és megfellebbezhetetlen döntés. Nagyon komolyan veszik többek között a város tisztaságának védelmét, szigorúan büntetik a szemetelést és nem szabad köpködni sem.
(Ez az egyetlen Távol Keleti ország, ahol nyoma sincs a gusztustalan, vörös színű bételköpéseknek. A térségben ez az egyetlen olyan város, ahol a csapból inni lehet a vizet!)
Két szép keresztény templomot láthatunk még ezen a soron, a Szent András templomot és a Good Shepard (Jó pásztor) székesegyházat.
Tam Kim Seng Szökőkútja
Szingapúr városa Tam Kim Seng, gazdag kínai kereskedő emlékére állította, aki 1857-ben 13.000 $-t adományozott az első városi vízmű elkészítésére, hogy a városlakók ingyen juthassanak egészséges ivóvízhez. Ebben az időben megdöbbentően magas volt Szingapúrban a halálozási arányszám, a népesség csak a bevándorlás következtében növekedett, és mindezt, joggal, a piszkos, fertőző víz rovására írták.
Mont Faber dombjáról nagyon szép kilátás nyílik a városra és a Sentosa szigetre, innen indul a drótkötélpálya is a szigetre, a kis 6 személyes kabinokból lehet gyönyörködni a látványban. A drótkötél vasút közbülső állomása a World Trade Centernél van.
Ebédelni a Prima Tower kínai étterembe megyünk. Innen is mesés kilátás adódik a városra, a kikötőre és a Sentosa szigetre. Az étterem lassan körbeforog, mire megebédelünk meg is teszünk egy teljes kört. Az ételek érdekesek, változatosak, bár zömmel ismeretlenek, azért jó ízűek. A leggyorsabban az általunk többé kevésbé ismert ételek fogynak el, aki nem „élelmes” az vagy éhen marad, vagy vesz egy mély levegőt és ismerkedik az újdonságokkal. Kínai étteremben jobb nem érdeklődni arról, hogy miből készült az étel. Sajnos az italt itt is műanyag pohárban szolgálják fel.
Ebéd után a Botanikus kertbe megyünk, helyi idegen vezetőnk, Ata mindössze 25 percet ad a megtekintésére, igaz így délben már valóban kissé meleg van. Amit látunk, a bejárat közelében az nagyon szép. Itt szobrokat nyírnak a bokrokból és látvány érdekében még különböző fémből készült jelzésekkel is növelik a hatást, van itt hintázó kislány és bicikliző kisfiú a sövény tetején.
Délután pihenünk a szálloda uszodájában és készülünk az esti szafarira. Vacsorázni egy indonéz „Marhasült” étterembe megyünk. A bejárat előtt szépen kivilágított, hangulatos, a századfordulót idéző, színes fényekkel villogó karusszel, körhinta áll. Sajnos nincs idő a kipróbálására. A vacsora remek, a kiszolgálás is udvarias, jó hangulatban indulunk a következő, a világon mindez ideig egyedül álló programra.
Night Safari.
Szingapúr egyedülálló látványossága az éjszakai állatkert látványosság. Az „éjszakát" azért itt nem kell olyan komolyan venni, miután néhány kilométerre vagyunk az Egyenlítőtől, a Nap itt pontosan reggel hatkor kel és este hatkor megy le, ezután szinte azonnal sötét lesz. Ez nagyon kedvez az esti, éjszakai programok kialakításához.
Elektromos, nyitott, kényelmes kisvonattal körbemegyünk a gyönyörűen világított és elrendezett különleges, csak itt látható állatkerten. Olyan, mint egy élő diaráma. Láthatjuk a Himalája állatait, elsősorban a csavartszarvú muflonokat, a Nepáli folyóvölgy rózsaszínű tollú, kicsavart lábú, hosszúnyakú flamingóit, a hatalmas egyszarvú rinocéroszt, vízi bivalyt, sakált, hiénát és az elegáns szarvasokat.
India állatvilágát a megelevenedett Dzsungel könyve képviseli, a farkasok népe, Maugli szülei és testvérei, Balu a nagy medve, Bagira a fekete párduc, rengeteg a majom, ráadásul még oroszlánt is bemutatnak. A következő tisztásokon látunk elefántokat, zsiráfokat, tigriseket, gazellákat és tapírt.
Vannak még rejtelmes, egzotikus nevű gyalog is bejárható ösvények, a nevük szerint: a „Halászó Macska útja”, a „Leopárd ösvény” és az „Erdő Óriásainak Útja”. A csoportból senki sem akar gyalogolni, így én is visszaforduló egy rövid kitérő után.
A túra természetesen itt is egy üzletben végződik. (jelszó: mindhalálig shoping!)
Augusztus 29
Munkanap, az OHIC 2000 (Munka Egészségügyi) konferencia napja a felhőket karcoló Westin Harbor Hotelben. A csoport nagy részre ezen a napon dolgozik. Aki csak kísérő és szabad napja van, az kirándul. Legtöbben Sentosa káprázatos szigetére megyünk, amely Szingapúr nappali és éjszakai szórakoztató negyede..
Először a Fort Siloso erődítményt nézzük meg, ahol ízelítőt kapunk a II. Világháború meglehetősen véres harcairól. Az interaktív kiállítás élethűen mutatja be az erőd minden napi életét. A hatalmas ágyuk, a látogatók gombnyomására ismét és ismét bemérik a Malakka szoros – ma már békés – hajóit és örült hangerővel lövik őket. A nagyobb hatás kedvéért az ágyú csövéből még egy kis füst is felszáll. A sikeres ágyúzás után leballagunk a kazamatákba, a régi fegyver és lőszerraktárakba. A levegő forró, párás és nehéz. Nem lehetett könnyű dolog itt élni, és még harcolni is. Az erőd nagyon érdekes, de fizikailag eléggé megerőltető a bejárása, ezért minden további tervezett programunkról lemondunk és irány a strand.
Pihenni az 5 csillagos Shangri’La hotel uszodájába megyünk, pihenünk, fürdünk a szabadtéri pezsgőfürdőben és a kristálytiszta vizű medencében. Imádjuk a Singapore Slinget, amelyet görkorcsolyás pincérek szolgálnak fel, és amelyet mindenki megkóstol. A pincérek mellére színes festékkel van felfestve a Sling receptje.
Mindannyian kipróbáljuk az Óceán vizét is, amely azonban nagyon meleg és eléggé koszos, továbbá olajos és enyhén halszagú, de azért szeretjük. Rövid úszás után, a közeli „lakatlan szigeten” kókuszdiót lehet szüretelni. Amelyikből már kihajtott a zöld levél, nem tartalmaz kókusztejet. A többi viszont határozottan büdös. Ezért a sikeres szüret eredményét a strandon felejtjük. A dió szagából ítélve nem mi vagyunk elsők, akik így tesznek.
Hazafelé az „E” jelű autóbusszal megyünk. Azok járnak jól, akiknek nincs 2 szingapúri dollárjuk a buszjegyre, mert a busz vezetőjének nincs visszajáró aprója, és csak legyint, amikor nagy pénzt kínálunk neki, mint egy hatalmas, jóságos Micimackó, tartsátok meg a money-t, de a ketteseket szigorúan beszedi. A busz tökéletes taxi járat, a szállodával pontosan szemben áll meg.
A mai vacsoránk a szálloda, az Orchard Parade utcai éttermében, a Modesto-ban van. Ez volt eddig a legjobban elkészített étel, a kiszolgálással együtt. Finom csirkét kapunk, remek, friss salátával, ingyen jeges vízzel (üveg pohárból!) és kiváló tiramisu tortával.
Augusztus 30
Ma hajnalban megmutatja magát az esős évszak, én azonban megesküszöm rá, hogy délutánra verőfényes napsütés lesz. Magamban én lepődök meg a legjobban, amikor ez így tényleg valóra is válik. Hihetetlen szerencsénk van, hogy az évnek ebben a szakaszában valójában egyszer sem ázunk bőrig.
A mai túra a Jurong Bird parkban kezdődik. Elég nagy a tömeg, mire sorra kerülnénk az egysínű magasvasúton, amely körbeviszi a látogatókat a hatalmas parkon, az egyik szerelvény el is romlik és a mi csoportunk lemarad. Ezért először a Bird Show-t, madár revüt nézzük meg, amely egy megadott időpontban kezdődik, majd soron kívül felülhetünk az egysínű kivonatra is, így végül az időjárás és technika ellenére is sikerül teljesíteni a teljes programot, továbbá a múzeum - shopon keresztül elhagyni a területet.
Programon kívül meglátogatunk egy porcelán készítő üzemet, ahol a kínai Ming dinasztia korabeli (14.sz.) porcelán tárgyakat másolják.
A gyártás menete:
· Először öntőformát készítenek gipszből, ezt összesen16-szor lehet felhasználni, mert elég gyorsan teleszívja magát vízzel.
· A formát kiöntik színültig kaolinnal, két órát hagyják állni, majd kiöntik belőle a fölösleges kaolint. 6-8 órai száradás után az első égetés 800 fokon és 8 órán keresztül történik.
· A kiégetett edényt fényes mázzal bekenik és következik a második égetés, ez 10 órán át, 1300 fokon történik.
· Színezés után jön a harmadik égetés, amely 800 fokon újabb 8 órát tart. Itt kapja meg a porcelán végleges színeit és formáját.
A Ming dinasztia porcelán tárgyait hűségesen másoló üzem is egy kis shopban végződik. Miután a porcelánnak itt meglehetősen borsos ára van, a társaság zöme inkább plüss tigriseket vásárol. Ezek a kitömött állatok elég bambák szegények, kicsit hullik a csíkos bundájuk, ha megszagoljuk igazi „tigris szaguk” van (azaz büdösek), de helyben vannak és az áruk is elfogadható.
Ebéd.
Meglehetősen nagy, sötét, szmogos, meleg és forgalmas garázson kell átmenni egy régi „Tej büfé” kinézésű és színvonalú étterembe. A tálalás szegényes, a kiszolgálás gépies, kopott műanyag edényekből kell enni és inni itt is. A toalett rémes. Helyi idegenvezetőnk, Ata bevallja, hogy életében most jár itt először, egyben arról is biztosít bennünket, hogy nem biztos abban, hogy még egyszer idejön. Kár, hogy nem egy előzetes csoporttal jutott erre az elhatározásra.
A túlfőzött étel vagy fűszeres, vagy ízetlen de nagy optimizmus és csillapíthatatlan étvágy szükséges az elfogyasztásához. 9 ember kap 3 darab kisméretű, csontos, szálkás halat. Egy másik tálon kapunk csirkét is, ez egyszerre égett és ízetlen, viszont az állat minden csontja szilánkosra van törve, úgy, mintha a 20-ik emeletről ejtették volna le, élve. Ezt gyorsan kell elfelejteni.
Mire leérünk a World Trade Centerbe, valóban eláll az eső. A drótkötélpálya átvisz a Sentosára, ahol átszállunk az egysínű, elektromos vonatra és elmegyünk az Under Water World-be. Itt található Délkelet Ázsia legnagyobb akváriuma. A 100 méter hosszú cápa alagúton mozgó járda szállítja a látogatókat. Felettünk úszkálnak a vérszomjas fenevadak. Némelyikük még akár hetven centi hosszúra is megnőtt. Amolyan élő „Disneyland”
Ezután a rendkívül érdekes, Szingapúr történetét bemutató viasz-múzeumba megyünk. Nagyon szépek a díszletek, és a város jellegzetes figuráit ábrázoló viaszbábuk Egyik idős útitársunkat egy rövid időre elveszítjük, de ez történet is szerencsésen és jól végződik.
A professzor úr szeretett volna egy kicsit „levegőzni”, ezért kiment a vészkijáraton. Miután becsukta az ajtót, visszajönni, már nem tudott. Úgy gondolta, akkor elmegy sétálni, és felfedezni a várost. Sajnos nekem, mindig „számolni” kell, így gyorsan kiderült a létszámhiány. Meg kell mondani, hogy az „öregurat” a szingapúri rendőrség találta meg és hozta vissza a buszhoz. És ekkor leckét kaptam válságkezelésből. A sármos, idős prof, amikor belépett a buszba, elvette a mikrofonomat és olyan élvezetesen adta elő a kalandját, hogy az egész társaság dőlt a nevetéstől.
Vacsorázni a China Town-ba megyünk egy Sea Food étterembe, amely közepes színvonalú, a jeges (ingyen) vizet itt is műanyag pohárban szolgálják fel. Én csirke formájában kérem a halamat és csodák, csodájára meg is kapom. Kiveszek a tálból néhány falatot, de amire még egyszer szednék magamnak, szegény, éhes asztaltársaim már meg is ették a maradékot. Próbálkozom azzal, hogy kérek még egy kis csirkét, mert éhesek vagyunk, de a pótadagot, már csak pénzért akarják kihozni. Ez egy drága város, itt nagyon drága az étel és mindenből keveset adnak.
Hát jó, mondom, akkor számoljunk. 3 személlyel kevesebben jöttünk el vacsorázni ( egy fő „ideiglenesen” elveszett, ketten pedig elmentek vásárolni) még nekünk járna vissza pénz! De étel mindenképpen! Ez előtt az érv előtt meghajlik a zsugori vendéglős, kihozat még néhány darab robbantott csirkét, és nem számít fel érte külön pénzt. Szinte hihetetlen, hogy ebben a gazdag városban mennyire spórolnak a kajával.
Késő este még egy jót sétálunk, fagylaltozunk az Orchardon, mert holnap utazunk tovább Bangkokba, az Angyalok Városába.
Ebéd után a Botanikus kertbe megyünk, helyi idegen vezetőnk, Ata mindössze 25 percet ad a megtekintésére, igaz így délben már valóban kissé meleg van. Amit látunk, a bejárat közelében az nagyon szép. Itt szobrokat nyírnak a bokrokból és látvány érdekében még különböző fémből készült jelzésekkel is növelik a hatást, van itt hintázó kislány és bicikliző kisfiú a sövény tetején.
Délután pihenünk a szálloda uszodájában és készülünk az esti szafarira. Vacsorázni egy indonéz „Marhasült” étterembe megyünk. A bejárat előtt szépen kivilágított, hangulatos, a századfordulót idéző, színes fényekkel villogó karusszel, körhinta áll. Sajnos nincs idő a kipróbálására. A vacsora remek, a kiszolgálás is udvarias, jó hangulatban indulunk a következő, a világon mindez ideig egyedül álló programra.
Night Safari.
Szingapúr egyedülálló látványossága az éjszakai állatkert látványosság. Az „éjszakát" azért itt nem kell olyan komolyan venni, miután néhány kilométerre vagyunk az Egyenlítőtől, a Nap itt pontosan reggel hatkor kel és este hatkor megy le, ezután szinte azonnal sötét lesz. Ez nagyon kedvez az esti, éjszakai programok kialakításához.
Elektromos, nyitott, kényelmes kisvonattal körbemegyünk a gyönyörűen világított és elrendezett különleges, csak itt látható állatkerten. Olyan, mint egy élő diaráma. Láthatjuk a Himalája állatait, elsősorban a csavartszarvú muflonokat, a Nepáli folyóvölgy rózsaszínű tollú, kicsavart lábú, hosszúnyakú flamingóit, a hatalmas egyszarvú rinocéroszt, vízi bivalyt, sakált, hiénát és az elegáns szarvasokat.
India állatvilágát a megelevenedett Dzsungel könyve képviseli, a farkasok népe, Maugli szülei és testvérei, Balu a nagy medve, Bagira a fekete párduc, rengeteg a majom, ráadásul még oroszlánt is bemutatnak. A következő tisztásokon látunk elefántokat, zsiráfokat, tigriseket, gazellákat és tapírt.
Vannak még rejtelmes, egzotikus nevű gyalog is bejárható ösvények, a nevük szerint: a „Halászó Macska útja”, a „Leopárd ösvény” és az „Erdő Óriásainak Útja”. A csoportból senki sem akar gyalogolni, így én is visszaforduló egy rövid kitérő után.
A túra természetesen itt is egy üzletben végződik. (jelszó: mindhalálig shoping!)
Augusztus 29
Munkanap, az OHIC 2000 (Munka Egészségügyi) konferencia napja a felhőket karcoló Westin Harbor Hotelben. A csoport nagy részre ezen a napon dolgozik. Aki csak kísérő és szabad napja van, az kirándul. Legtöbben Sentosa káprázatos szigetére megyünk, amely Szingapúr nappali és éjszakai szórakoztató negyede..
Először a Fort Siloso erődítményt nézzük meg, ahol ízelítőt kapunk a II. Világháború meglehetősen véres harcairól. Az interaktív kiállítás élethűen mutatja be az erőd minden napi életét. A hatalmas ágyuk, a látogatók gombnyomására ismét és ismét bemérik a Malakka szoros – ma már békés – hajóit és örült hangerővel lövik őket. A nagyobb hatás kedvéért az ágyú csövéből még egy kis füst is felszáll. A sikeres ágyúzás után leballagunk a kazamatákba, a régi fegyver és lőszerraktárakba. A levegő forró, párás és nehéz. Nem lehetett könnyű dolog itt élni, és még harcolni is. Az erőd nagyon érdekes, de fizikailag eléggé megerőltető a bejárása, ezért minden további tervezett programunkról lemondunk és irány a strand.
Pihenni az 5 csillagos Shangri’La hotel uszodájába megyünk, pihenünk, fürdünk a szabadtéri pezsgőfürdőben és a kristálytiszta vizű medencében. Imádjuk a Singapore Slinget, amelyet görkorcsolyás pincérek szolgálnak fel, és amelyet mindenki megkóstol. A pincérek mellére színes festékkel van felfestve a Sling receptje.
Mindannyian kipróbáljuk az Óceán vizét is, amely azonban nagyon meleg és eléggé koszos, továbbá olajos és enyhén halszagú, de azért szeretjük. Rövid úszás után, a közeli „lakatlan szigeten” kókuszdiót lehet szüretelni. Amelyikből már kihajtott a zöld levél, nem tartalmaz kókusztejet. A többi viszont határozottan büdös. Ezért a sikeres szüret eredményét a strandon felejtjük. A dió szagából ítélve nem mi vagyunk elsők, akik így tesznek.
Hazafelé az „E” jelű autóbusszal megyünk. Azok járnak jól, akiknek nincs 2 szingapúri dollárjuk a buszjegyre, mert a busz vezetőjének nincs visszajáró aprója, és csak legyint, amikor nagy pénzt kínálunk neki, mint egy hatalmas, jóságos Micimackó, tartsátok meg a money-t, de a ketteseket szigorúan beszedi. A busz tökéletes taxi járat, a szállodával pontosan szemben áll meg.
A mai vacsoránk a szálloda, az Orchard Parade utcai éttermében, a Modesto-ban van. Ez volt eddig a legjobban elkészített étel, a kiszolgálással együtt. Finom csirkét kapunk, remek, friss salátával, ingyen jeges vízzel (üveg pohárból!) és kiváló tiramisu tortával.
Augusztus 30
Ma hajnalban megmutatja magát az esős évszak, én azonban megesküszöm rá, hogy délutánra verőfényes napsütés lesz. Magamban én lepődök meg a legjobban, amikor ez így tényleg valóra is válik. Hihetetlen szerencsénk van, hogy az évnek ebben a szakaszában valójában egyszer sem ázunk bőrig.
A mai túra a Jurong Bird parkban kezdődik. Elég nagy a tömeg, mire sorra kerülnénk az egysínű magasvasúton, amely körbeviszi a látogatókat a hatalmas parkon, az egyik szerelvény el is romlik és a mi csoportunk lemarad. Ezért először a Bird Show-t, madár revüt nézzük meg, amely egy megadott időpontban kezdődik, majd soron kívül felülhetünk az egysínű kivonatra is, így végül az időjárás és technika ellenére is sikerül teljesíteni a teljes programot, továbbá a múzeum - shopon keresztül elhagyni a területet.
Programon kívül meglátogatunk egy porcelán készítő üzemet, ahol a kínai Ming dinasztia korabeli (14.sz.) porcelán tárgyakat másolják.
A gyártás menete:
· Először öntőformát készítenek gipszből, ezt összesen16-szor lehet felhasználni, mert elég gyorsan teleszívja magát vízzel.
· A formát kiöntik színültig kaolinnal, két órát hagyják állni, majd kiöntik belőle a fölösleges kaolint. 6-8 órai száradás után az első égetés 800 fokon és 8 órán keresztül történik.
· A kiégetett edényt fényes mázzal bekenik és következik a második égetés, ez 10 órán át, 1300 fokon történik.
· Színezés után jön a harmadik égetés, amely 800 fokon újabb 8 órát tart. Itt kapja meg a porcelán végleges színeit és formáját.
A Ming dinasztia porcelán tárgyait hűségesen másoló üzem is egy kis shopban végződik. Miután a porcelánnak itt meglehetősen borsos ára van, a társaság zöme inkább plüss tigriseket vásárol. Ezek a kitömött állatok elég bambák szegények, kicsit hullik a csíkos bundájuk, ha megszagoljuk igazi „tigris szaguk” van (azaz büdösek), de helyben vannak és az áruk is elfogadható.
Ebéd.
Meglehetősen nagy, sötét, szmogos, meleg és forgalmas garázson kell átmenni egy régi „Tej büfé” kinézésű és színvonalú étterembe. A tálalás szegényes, a kiszolgálás gépies, kopott műanyag edényekből kell enni és inni itt is. A toalett rémes. Helyi idegenvezetőnk, Ata bevallja, hogy életében most jár itt először, egyben arról is biztosít bennünket, hogy nem biztos abban, hogy még egyszer idejön. Kár, hogy nem egy előzetes csoporttal jutott erre az elhatározásra.
A túlfőzött étel vagy fűszeres, vagy ízetlen de nagy optimizmus és csillapíthatatlan étvágy szükséges az elfogyasztásához. 9 ember kap 3 darab kisméretű, csontos, szálkás halat. Egy másik tálon kapunk csirkét is, ez egyszerre égett és ízetlen, viszont az állat minden csontja szilánkosra van törve, úgy, mintha a 20-ik emeletről ejtették volna le, élve. Ezt gyorsan kell elfelejteni.
Mire leérünk a World Trade Centerbe, valóban eláll az eső. A drótkötélpálya átvisz a Sentosára, ahol átszállunk az egysínű, elektromos vonatra és elmegyünk az Under Water World-be. Itt található Délkelet Ázsia legnagyobb akváriuma. A 100 méter hosszú cápa alagúton mozgó járda szállítja a látogatókat. Felettünk úszkálnak a vérszomjas fenevadak. Némelyikük még akár hetven centi hosszúra is megnőtt. Amolyan élő „Disneyland”
Ezután a rendkívül érdekes, Szingapúr történetét bemutató viasz-múzeumba megyünk. Nagyon szépek a díszletek, és a város jellegzetes figuráit ábrázoló viaszbábuk Egyik idős útitársunkat egy rövid időre elveszítjük, de ez történet is szerencsésen és jól végződik.
A professzor úr szeretett volna egy kicsit „levegőzni”, ezért kiment a vészkijáraton. Miután becsukta az ajtót, visszajönni, már nem tudott. Úgy gondolta, akkor elmegy sétálni, és felfedezni a várost. Sajnos nekem, mindig „számolni” kell, így gyorsan kiderült a létszámhiány. Meg kell mondani, hogy az „öregurat” a szingapúri rendőrség találta meg és hozta vissza a buszhoz. És ekkor leckét kaptam válságkezelésből. A sármos, idős prof, amikor belépett a buszba, elvette a mikrofonomat és olyan élvezetesen adta elő a kalandját, hogy az egész társaság dőlt a nevetéstől.
Vacsorázni a China Town-ba megyünk egy Sea Food étterembe, amely közepes színvonalú, a jeges (ingyen) vizet itt is műanyag pohárban szolgálják fel. Én csirke formájában kérem a halamat és csodák, csodájára meg is kapom. Kiveszek a tálból néhány falatot, de amire még egyszer szednék magamnak, szegény, éhes asztaltársaim már meg is ették a maradékot. Próbálkozom azzal, hogy kérek még egy kis csirkét, mert éhesek vagyunk, de a pótadagot, már csak pénzért akarják kihozni. Ez egy drága város, itt nagyon drága az étel és mindenből keveset adnak.
Hát jó, mondom, akkor számoljunk. 3 személlyel kevesebben jöttünk el vacsorázni ( egy fő „ideiglenesen” elveszett, ketten pedig elmentek vásárolni) még nekünk járna vissza pénz! De étel mindenképpen! Ez előtt az érv előtt meghajlik a zsugori vendéglős, kihozat még néhány darab robbantott csirkét, és nem számít fel érte külön pénzt. Szinte hihetetlen, hogy ebben a gazdag városban mennyire spórolnak a kajával.
Késő este még egy jót sétálunk, fagylaltozunk az Orchardon, mert holnap utazunk tovább Bangkokba, az Angyalok Városába.
Augusztus 31. Bangkok
A Malaysia Airlines megszokott, kiváló Boeing 777-esével két óra alatt Bangkokba érünk. Minden csomagunk megérkezik, a busz is kijön értünk, és helyi szokás szerint mindenkit élő orchidea fűzérrel fogadnak. (és ezt rögtön le is fényképezik, a fénykép nem sokkal később a szállodában jutányos áron megvásárolható. Mindenki meg is veszi rendszerint.) A levegő itt sokkal párásabb, mint Szingapúrban, és ez város nem a „tisztaság-mániájáról” híres. Ezt a szállodánk környékén található utcák is látványosan bizonyítják.
Szeptember 1
Hajnalban indulunk a Damnoen Saduakra, a híres úszó piacra, útközben megállunk egy cukorfeldolgozónál, üzemlátogatásra. A cukrot ősi módszerekkel kókuszdióból főzik ki, a kókusz minden részét hasznosítják.
A piacra az úgynevezett Long Tail Boatok-kal, hosszúfarkú csónakokkal megyünk és megfigyelhetjük a klongokon (csatornákon) a vízi életmódot. A házak cölöpökön állnak, a kereskedés a csónakokból történik.
Busszal továbbindulunk a Rózsakert skanzenbe, ahol kitűnő ebéd után egy kedves, színes thai folklór műsort láthatunk (Thai esküvő, thai boksz, aranyköröm tánc, bambuszbot tánc, elefánt bemutató stb.)
Teljesítjük a szakmai programokat. Meglátogatjuk Bangkokban a Mission Kórházat, amely egy kitűnően szervezett magán kórház. Uzsonna az orvosok kantinjában. Majd látogatás a Mahidol Orvosi Egyetemen, amely egyike a legjobb orvosi egyetemeknek Thaiföldön. Mahidol király ( VIII. Rama) a jelenlegi uralkodó Bhumibol király ( IX.Rama) édesapja igen sokat tett Thaiföld egészségügyi rendszerének megreformálásáért, többek között Ő alapította a méltán híres Mahidol Orvostudományi Egyetemet is.
Látogatás a Muaklek Missiós egészségügyi központban. Ez Bankoktól kb 100 kmm-re Északkeletre található. Előadásokat hallgatunk a keleti orvoslásról, akupresszúráról, akupunktúráról és természetgyógyászatról. Kipróbálunk egy thai orvosi masszázst is.
Szeptember 2
Reggeli után, programon kívül felkeressük Phra Wat Traimit templom együttesben, az 5,5 tonnás színarany Buddhát. A szobrot a 13. Században a burmaiak támadása elől gipszbe burkolva elrejtettek és csak 1953-ban találtak meg.
A templom előtt, az udvarban földig érő léggyökerű Banyao fa áll, amikor a léggyökér eléri a földet, gyökeret ereszt és egy új „kis-banya” fa nő ki belőle. A fát szentként tisztelik és hosszú léggyökereit sáfrányszínű muszlin szalagokkal ékesítik.
Ezután a Királyi Palotába látogatunk, amely egy színarannyal ékesített templom együttes, az itt található Wat Phra Kheo-ban megtekintjük a híres Smaragd Buddhát, amelyet évente háromszor, évszakonként maga a király öltöztet. Megcsodáljuk a Királyi könyvtár, a Mondrop kívülről is arannyal burkolt falát, közben gyönyörű aranyozott chedi-k, papi és királyi síremlékek között sétálunk.
A templom együttest körülzáró falát szépen festett képek díszítik, jeleneteket ábrázolnak a Ramakien eposzból.
Rámát, az Ayoudhaya trón várományosát, anyósa intrikája nyomán 14 évre száműzik az udvarból. Felesége Sita és testvére Lakshman elkísérik az erdő mélyére.
Tosakan, a sry-lankai démonkirály elrabolja Sitát és magával viszi hazájába, Longka-ra ( SriLanka), hogy feleségül vegye. A testvérek üldözőbe veszik. Hanuman, a fehér majom-isten önkéntesen felajánlja segítségét és segítő társaival, két további majom-királlyal (Sukrip és Chompupan) seregeikkel legyőzik Tosakant és démon seregét.
A majom hadsereg kövekből hidat épít a tengeren, így kelnek át a vízen. Tosakan harcol Rama ellen, de Rama győzedelmeskedik, visszaszerzi szerelmét, Sitát és királyként visszatérnek Ayodhyaba.
A Ramakien eposz szereplői megjelennek a templom díszítő elemei között, különösen az Óriások, Tosakan és démon katonái, illetve Hanuman a fehér majom-isten (aki a Szél-isten fia) ábrázolásával.
A Smaragd Buddha a Laosziak ajándéka, sokáig északon Chiang Maiban, a Lanna birodalom fővárosában őrizték, Bangkokban először a Chao Phraya (a Nagy folyó) túloldalán, a Wat Arúnban, a Felkelő Hajnalpír templomában „lakott”. Jelenlegi helyét I. Rama király építtette 1785-ben.
Minden legenda és misztikum a Smaragd Buddhát szolgálja. Őt védik a gonosztól a kínai eredetű kapuőrző szobrok, a Yaksashok, a démonok, a szent majmok és az óriások, továbbá a rendkívül magas küszöbök (Bai Semas – megszentelt kövekből készült, nem engedi át a gonosz szellemeket).
A legnagyobb, központi aranyozott chedit csillogó, színes tükrökkel kirakott 112 db Garuda (Hindu mitológiából eredő tűzmadár) veszi körül, kezükben kígyót tartanak. Káprázatosak az arannyal bevont mitológiai figurák, a Ramakien eposz további szereplői a félig asszony, félig oroszlán testű, és a félig madár, félig férfi felsőtestű figurák, az Apsonsik és a Kinarik.
Ez után a Wat Po ősi egészségügyi egyetem és kolostor együttesben felkeressük a 46,5 méteres fekvő, aranyozott Buddhát. Buddhának mindenhol jó áldozni lótuszt, szantálfa füstölőt, aranyfüst lemezt, obulust – mert mindezek pozitív kihatással lesznek életünkre. A masszírozó iskolában rövid ízelítőt kapunk a thai orvosi masszázsból. Néhány bahtért, szakszerű kezek mennyei felfrissülést adnak pár perc alatt is.
Délben egy hatalmas hajón ebédelünk a Nagy folyón, a Chao Phrayan, az ebéd büfé rendszerű, finom, az étterem kényelmes, tiszta és kellemesen hűvös. Tanulhatnának a szingapúriak.
Szeptember 3
Délelőtt szabad program, majd elindulunk haza. Ismét a Malaysia csodálatos Boeing 777-sével utazunk , együtt repülünk az idővel, és másnap megérkezünk Európába, Bécsbe.
No comments:
Post a Comment