Portugália 2004

2004-ben jártunk Portugáliában, a Világkiállítás alkalmából. A cégünk szervezte a kiállítást és nagyvonalúan biztosította az ingyen szállást, amit nagy örömmel igénybe is vettünk. Két felejthetetlen hetet töltöttünk el, nagyrészt Lisszabonban laktunk és csillagtúraszerűen fedeztük fel a leghíresebb városokat a közel és a messze távolban.


Ezekről az élményekről szól a

Portugál napló
1.rész

„Idegenként érkezel, barátként távozol…”

régi portugál mondás

Földünk csaknem kétharmadát portugál hajósok fedezték fel és néhány század idejére Portugália lett Európa legnagyobb tengeri hatalma. Az újkor hajnalán innen indult Vasco da Gama, aki megkerülte a Jóreménység fokát és elért Indiába, Kalkuttába, Alvares Cabral, Brazíliába érkezett, Magellán expedíciója körülhajózta a Földet, végleg bizonyítva, hogy az gömb alakú. Ezek a kiváló férfiak mesés kincsekkel és új ismeretekkel gazdagították hazájukat.

1.nap, szombat

Jó negyven perces késéssel indul a gépünk Lisszabonba, de kárpótlásul csodaszép napnyugtát látunk az Alpok felett és jó hosszasan, mert a Nappal együtt mi is nyugatra tartunk. Nem tudok betelni a szinte már trópusi színorgiával, az ég alján az igazi, mély bíbor szín átmegy tűzpirosba, majd narancssárgába, amely lassan sárgába, szürkébe olvad. Az átmenet világos pasztell, majd egyre sötétebb kékbe vált és végül átmegy az éjfeketébe. Mindehhez gyönyörű díszletet adnak az örökké havas svájci hegycsúcsok és a megcsillanó tengerszemek, amelyek úgy sziporkáznak, mint a földi csillagok.
Jó későn érkezünk Lisszabonba. A hőmérséklet kellemes, éjfélkor +25 fok. Viszonylag gyorsan megkapjuk a még Pesten kibérelt autónkat, egy kis fehér Renault Cliót, amelyen elindulás után nem találjuk meg a „hátramenetet”. Én visszarohanok a kölcsönzőbe, ahol elég megvetően néznek ránk, de feltárják a titkot. Hálából mi is megmutatjuk, hogy csak negyedig van a benzin a tankban, hiányzik az antenna és a szivargyújtó. Azt mondják, "No problem" és hogy majd emlékezni fognak erre, amikor visszaadjuk. Mi meg el is hittük ezt, sajnos.

2.nap, vasárnap, Lisszabon

Első városnéző utunk jól sikerül. Rögtön megtaláljuk a felfedezések korának gazdagságát idéző Szent Jeromos (Hyeronimus) kolostort, Lisszabon legjelentősebb műemlék együttesét. Szent Jeromos bibliafordító volt, ő fordította először európai nyelvre, történetesen latinra a bibliát. Ez a könyv a Vulgata.

Tengerész Henrik valaha ezen a helyen emeltetett egy kis kápolnát, hogy a vízre szállók Isten segítségét kérjék a vállalkozásukhoz, és itt adjanak hálát visszatéréskor. Itt fohászkodott Vasco da Gama is, amikor 1497-ben Indiába indult, és ahonnan két évvel később szerencsésen visszatért. Itt van a nagy felfedező sírja is, kőből faragott hajókötél díszíti.

A tömeg hatalmas, mert vasárnap délelőtt a kolostorba ingyenes a belépés. Ez a világ egyik legszebb kolostor kerengője. A napfény szikrázva táncol az öt évszázad alatt patinássá nemesedett alcantarai mészkő csipkéken. A kerengő kétszintes, szimmetrikusan elhelyezkedő oszlopait páronként egy-egy ív kapcsolja össze, amelyet további körívek, csavarvonalban futó domborművek, finoman faragott csúcsok, ívkaréjok díszítenek, egyetlen kis területet sem hagynak szabadon a keleties ízlésű dekoráció nélkül.
Szép a kolostorudvar kertje is, a turisták türelmesen sorban állnak, hogy megörökíthessék magukat az inkább főúri palotának, mint kolostornak beillő környezetben. Az udvar egyik sarkában kis oroszlános kút vize csobog, sokszögű, arab díszítőelemekkel ékes kis medencéjében. Mint minden medence ez is tele van a világ minden részéről való aprópénzzel.
A templomba sajnos nem jutunk be, mert vasárnap van, esküvő van, mise van, az ajtónállók portugálul kérdezik meg, hogy tudunk-e imádkozni, és ezen a nyelvvizsgán általában megbuknak a halandó turisták. Délután lehet újra próbálkozni.
Állunk a gyönyörű kapuban, amelynek geometriáját szinte elfedi a burjánzó díszítés, és erőt gyűjtünk a további sétához a nagy déli forróságban.

Irány a közeli Felfedezők emlékműve, a Tejo folyó - itt már tengeröböllé szélesedő – partján. Egy hatalmas, kőbefaragott, útnak induló hajót látunk, három széltől duzzadó vitorlával.
A szoborcsoport központi alakja Tengerész Henrik, egyik kezében egy vitorlás hajó modellt tart, a másik kezében térkép van. Henrik király valaha kétszáz hajóval indult el Marokkóba, elfoglalta Ceutát és környékét és ismét biztossá tette a kereskedelmi hajók útját a Gibraltári szoroson keresztül.
Tengerész Henrik közvetlen munkatársai a kor legkiválóbb csillagászai, térképészei és hajótervezői voltak. Az Ő elképzelései szerint készültek az új típusú vitorlások, és Ő dolgozta ki az asztronómiai tájékozódásnak a déli féltekén is használható módszerét. Portugália ott született, ahol Európa és Afrika, a Földközi tenger és az Atlanti óceán, a kereszténység, a zsidó kultúra és az iszlám találkozott.
Földünk csaknem kétharmadát portugál hajósok fedezték fel és néhány század idejére Portugália lett Európa legnagyobb tengeri hatalmassága. Az újkor hajnalán innen indult Vasco da Gama, aki megkerülte a Jóreménység fokát és elért Indiába, Kalkuttába, Alvares Cabral, Brazíliába érkezett, Magellán expedíciója körülhajózta a Földet, végleg bizonyítva, hogy az gömb alakú. Ezek a kiváló férfiak mesés kincsekkel és új ismeretekkel gazdagították hazájukat. A szobor emléket állít a névtelen hősöknek, a katonáknak, a hittérítőknek és azoknak az asszonyoknak is, akik özvegységükkel, könnyeikkel fizettek az új felfedezésekért.
A szobor tetejére – 52 méter magasra, ez hat emeletnek felel meg - lift megy fel, amiért olyan borsos árat kérnek, hogy inkább lemondunk róla. Ezért az emlékmű mellett, az aszfalton fajanszból kirakott hatalmas világtérképen sétálgatunk.
Lisszabon másik jelképe, a Belém tornya feledteti a fáradságot. A szépséges épület eredetileg a Tejo vizéből emelkedett ki, de az évszázados homoklerakódás miatt, ma már a part mellett áll és kis deszka hídon közelíthető meg. A négyszögletes, masszív torony térhatásában román, de ikerablakai, kis balkonjai, és kőcsipkéi a mór épületek stílusjegyeit idézik. A torony kis kupolái narancsgerezdekre emlékeztetnek. Bemenni sajnos nem lehet, vagy a vasárnap, vagy talán a déli szieszta miatt ez is zárva van.

Ebéd után átmegyünk a félig-kész új hídon a Tejo másik oldalára, csak később tudom meg, hogy ez bizony a régi híd, és nem „félig van készen”, hanem ilyen! Sőt, már a 60-as években megépítették, eredeti neve Salazar híd volt, de a fasizmus megdöntése után az „Április 25 függőhíd” nevet kapta. Soha nem fogom megszokni, ha egy híd, tér, utca, műtárgy vagy köztér a jellegtelen, unalmas és sokszor kimondhatatlan „dátum” nevet kénytelen viselni
A híd méretei tekintélyesek, a pillérek közel kétszáz méter magasak, a köztük lévő távolság több mint egy kilométer. Az egyik pillér alapozása 79 méterrel nyúlik a Tejo vízszintje alá, ez világcsúcs a hídépítések történetében, ugyanis csak itt találtak elég szilárd bazaltréteget. Megnyitásakor először létesült kapcsolat Lisszabon és a Tejo túlsó partja között.
A hídon csak a két szélső sáv van aszfalttal borítva, középen, kétszer két sávban, hosszában bordázott fémlemezeken csúszkálnak az autók. A réseken lelátni a mélybe, a folyóra, miközben észveszejtően erős a forgalom, nagy a sebesség és félelmetes a hanghatás, amelyet a híd fémbordái adnak. A fémsávok résein át, láthatnánk a folyót, ha a sebességünk megengedné. Állítólag gyönyörű a kilátás a városra a hídról, de a tériszonyom miatt ezt nem tudom megerősíteni.
A hídon a városból kivezető út mindig ingyenes, de visszafelé hídpénzt (egy fagyi árát) kell fizetni. A fizető kapuk előtt és után is igen nagy tumultus. A városban a parkolásért gyanús külsejű alakok változó nagyságú összeget szednek, természetesen jegyet nem adnak. Ez amolyan „védelmi pénznek” is beillik. Később megtudjuk, hogy ezek a szerencsétlen hajléktalanok szinte ebből élnek, és nem tanácsos megtagadni tőlük az adományt, mert bizony „kidíszítik” a bérelt kocsit. A kezdeti 100 pénzes ajánlatot már 50-re csökkentjük, de sajnos az alkunak egyik előfeltétele az, hogy legyen 50 eszkudónk apróban, mert ha nincs, már el is felejthetjük az egész ártárgyalást.

A Tejo déli hídfőjénél széttárt karú óriás Krisztus szobor áll, és a Rióihoz hasonló módon megáldja a várost. Ahogy ezt az őrjöngő forgalmat nézem, rájuk is fér ez az áldás. A szobrot 1959-ben emelték, Krisztus iránti hálából, mert Portugália kimaradhatott a II. Világháborúból.

A délutáni nagy meleget a szobánkban töltjük, ahol szintén nincs hűvös, de legalább fekszünk. Este fél hétkor felkerekedünk, és bemegyünk Lisszabon belvárosába, Baixába, a belvárosba, itt vannak a sétáló és bevásárló utcák, bankok, minisztériumok, középületek.
Először egy különleges lifthez megyünk, neve Santa Justa, amely (egy villamosjegy áráért) felvisz minket a Carmo domb magasságába. A neogótikus díszítésű, öntöttacélból és szegecselt elemekből készült kis tornyot Eiffel Gusztáv tervezte. A torony tetejéről, a körfolyosóról nagyon szép kilátás nyílik Baixa rácsszerűen elrendezett utcáira és a Rossio tér mozaik burkolatára. Ez a városrész 1755-ben a nagy földrengésben és tűzvészben teljesen elpusztult, az újjáépítés, a modern városrendezés Plombál márki nevéhez fűződik.
Iszunk egy jó kávét a vascsipke kilátó szép kis teraszán. A portugál kávé talán még az olasz kávénál is jobb, gyűszű nagyságú csészében adják, de senkit ne tévesszen meg a méret, mert a kávé méregerős, feketére festi a fehér porcelán csésze oldalát, az aromája pedig utánozhatatlanul finom .
A pihenő és a rövid séta után a Diadalkapuhoz érünk. A kapu tetején szimbolikus nőalak látható, mindkét kezében egy-egy babérkoszorút tart, a művészetet, a tudományt, a felfedezéseket és a hadi dicsőséget jutalmazza.
A tér, a Praça do Commercio, a Kereskedők tere mértani középpontjában áll I. József király lovas szobra, aki elgondolkodó, fennkölt szellemmel, nemzeti büszkeségtől eltelve tekint előre, rendületlenül. Pedig a rosszmájú történészek szerint ennek gyengekezű, könnyelmű, csak a vadászatot, színházat kedvelő könnyelmű uralkodónak egyetlen érdeme az, hogy kinevezte teljhatalmú miniszterelnökké a tehetséges, kiváló szervező Plombál márkit, és hagyta is őt dolgozni.
A szobor alkotóját egyébként a Napkirály, XIV. Lajos lovas szobra ihlette, annak vázlatait használta fel a tervezésnél. A szobor igazi szépségét a háttér épületsorának harmóniája emeli ki. A soklépcsős talapzaton szimbólumok sokaságát találjuk, többek között elefántokat, amelyek az indiai hódításokat jelképezik.