A Shinkanzen expressel utaztam Osakából Tokyoba. A vonat ajtaja tényleg azon a vonalon állt meg a peronon, ahova a jegyem szólt, és tényleg olyan gyorsan száguldott a két város között, hogy a kanyarokban a gyomromban éreztem, mit is jelent a gyorsulában a "g" betű. A szent hegyet, a Fujijamát sajnos nem láthattam, mert most is ködben volt. Sajnos.
De a Tokyoi metroban sikerült egy ilyen gyönyörű kis gésával találkoznom, a császári palota kertjében viszont megijesztettem a gimnazista fiúkat, amikor leültem melléjük a padra ők pánikszerűen elmenekültek. Soha nem hittem volna, hogy ennyire ijesztő vagyok. A palota kertjében ilyen szépek a gondozott klasszikus "japán kertek".
No comments:
Post a Comment