3.nap, hétfő, Coimbra és vidéke
A kocsivezetés Portugáliában igazi kihívás!
Egy elkésett sávváltás miatt mintegy tíz kilométert kerülünk, a városon belül. Később megtapasztaljuk, hogy ez a bizonyos sávváltás kiváló idegállapotot, kifogástalan reflexeket, nagy odafigyelést, halált megvető bátorságot, és jó adag szerencsét is feltételez, tudni illik az autópályákra a városon belül nincs úgynevezett „gyorsító” sáv és csak mintegy 150 méter áll rendelkezésre ahhoz, hogy 5 (!!!) sávot váltsunk.
Eközben a portugálok nem fékezik a sebességüket, és nem fogják vissza erőszakos déli temperamentumukat. Szerencsére nem én vezetek, de én úgy érzem, hogy a fejem felett is autók előznek, közben duda és mutogatás, és nem vigasztal, hogy parkolni sem lesz könnyebb.
A Lisszabontól 180 kilométerre fekvő Coimbra hat király szülővárosa. Az egyetem a város közepén lévő domb tetején épült, egyike a Világ legrégibb és legelőkelőbb iskoláinak. 1290-ben Lisszabonban alapították és 1537-ben települt át Coimbra szelíd dombjára, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra és a Mondego folyóra.
A Híres Vaskapun, a Porta Ferrera-n lépünk be az Egyetemre és rögtön a hatalmas udvaron találjuk magunkat, az udvar közepén III. Joao Király nagyméretű szobra áll. A régi egyetem mai is működik, szinte nélkül folyik egész évben a tanítás.
Eközben a portugálok nem fékezik a sebességüket, és nem fogják vissza erőszakos déli temperamentumukat. Szerencsére nem én vezetek, de én úgy érzem, hogy a fejem felett is autók előznek, közben duda és mutogatás, és nem vigasztal, hogy parkolni sem lesz könnyebb.
A Lisszabontól 180 kilométerre fekvő Coimbra hat király szülővárosa. Az egyetem a város közepén lévő domb tetején épült, egyike a Világ legrégibb és legelőkelőbb iskoláinak. 1290-ben Lisszabonban alapították és 1537-ben települt át Coimbra szelíd dombjára, ahonnan gyönyörű a kilátás a városra és a Mondego folyóra.
A Híres Vaskapun, a Porta Ferrera-n lépünk be az Egyetemre és rögtön a hatalmas udvaron találjuk magunkat, az udvar közepén III. Joao Király nagyméretű szobra áll. A régi egyetem mai is működik, szinte nélkül folyik egész évben a tanítás.
Néhány diákot fekete ruhában és fekete sapkában látni. A sapkákon sokszor szakadásokat látni, ezek jelzik a „romantikus” hódításaikat. Ezt magyarul leginkább „skalpnak” hívják. A ruhájukat színes szalagok díszítik, ezek mutatják, hogy hányadik évfolyamba illetve milyen fakultásra járnak. A tanév végén a diákok, fado-t énekelve elégetik a szalagokat. (A fado népköltészet a javából, lírai hangvételű sanzonokhoz hasonlít. Az egyetemi életet, és a szerelmi csalódásokat mutatja be a legtöbb dal szövege.)
Az egyetem 18-ik századból származó óratornya az udvar jobboldali sarkában áll és uralja az azúrkék égboltot. Az ódon falak kék „azulejos” csempékkel vannak díszítve, megnézzük a barokk díszektől roskadozó kápolnát és az egyetemi könyvtárat, aranyozott termei a 18. században épültek és 300 ezer kötet könyvet őriznek
A coimbrai „új székesegyház” Sé Nova csak néhány lépésre van az egyetemtől, gótikus, hűvös, magas dongaboltozatú, kupolás templomban néhány fiatal fiú és lány madrigálokat énekel, halkan, kánonban – csak úgy Isten dicsőségére és a maguk gyönyörűségére, csodaszépen. Mozdulni sem tudunk, végighallgatjuk.
Elindulunk lefelé a belvárosba, a Mondego folyó partjára. A középkori szűk sikátorok garádicsos, meredek, girbegurba utcái igencsak próbára teszik a lábam nemrég műtött körmét, néha görcsöt kap a lábam a fájdalomtól, de végül megtaláljuk a régi templomot, a Sé Velhát, amelyet a mórok felett 1064-ben aratott győzelem emlékére emeltek. Coimbra ekkor Portugália fővárosa volt, a templom pedig koronázó templom, máig megőrizte építészeti egységét, még a kerengője is tisztán román stílusban épült. A belső díszítés igen egyszerű, négyzetes pilaszterek szegélyezik a főhajót, de az oltárkép dúsan faragott, aranyozott flamand munka. Krisztus születését, Mária menybemenetelést ábrázolja elképesztő gazdagsággal, számtalan szent megjelenítésével. Gyönyörű.
A templom körüli kis utcák tele vannak kis üzletekkel, bankokkal, kápolnákkal, kis szállodákkal és kávézókkal. A kis üzletekben árulják a méltán világhírű, művészi igénnyel készült kék-mintás coimbrai kerámiákat, tálakat, tányérokat, csészéket. Esztelenül drágák. Ezért úgy döntünk, hogy most nem veszünk belőlük, pedig tudjuk, hogy ez sehol nem lesz olcsóbb!
A meredek utcák egyszer csak kiegyenesednek és leérünk a kis városka sétáló utcájába – ahol délben – még a turisták sem sétálnak, túl nagy a meleg. Kiülünk egy kedves cukrászda teraszára és fagylaltot, illetve krémes süteményt eszünk. Egész Portugáliában soha többé, még csak megközelítőleg hasonló jót sem kapunk. Lehel egészen elképedt, hogy ebben a gyönyörű környezetben képes vagyok így lelkesedni egy krémesért. (Azóta sem ettem hasonló finomat!)
Coimbra régi középületei is nagyon szép épületek. Az Igazságügyi Palota kerengőjét körberakták szépen festett kék „azulejosokkal”. Megtaláltam Szent Erzsébet legendáját a rózsákkal, Szent Izabellát harciasan, lovon ülve dali vitézektől övezve és egy nagyon szenvedő képet vágó csont sovány embert, akit éppen dárdával szúrnak le. Az árkádos, csempés kerengő szépen ápolt, virágoktól roskadozó kertet vesz körül, a közepén díszes kút van.
Az egyetem 18-ik századból származó óratornya az udvar jobboldali sarkában áll és uralja az azúrkék égboltot. Az ódon falak kék „azulejos” csempékkel vannak díszítve, megnézzük a barokk díszektől roskadozó kápolnát és az egyetemi könyvtárat, aranyozott termei a 18. században épültek és 300 ezer kötet könyvet őriznek
A coimbrai „új székesegyház” Sé Nova csak néhány lépésre van az egyetemtől, gótikus, hűvös, magas dongaboltozatú, kupolás templomban néhány fiatal fiú és lány madrigálokat énekel, halkan, kánonban – csak úgy Isten dicsőségére és a maguk gyönyörűségére, csodaszépen. Mozdulni sem tudunk, végighallgatjuk.
Elindulunk lefelé a belvárosba, a Mondego folyó partjára. A középkori szűk sikátorok garádicsos, meredek, girbegurba utcái igencsak próbára teszik a lábam nemrég műtött körmét, néha görcsöt kap a lábam a fájdalomtól, de végül megtaláljuk a régi templomot, a Sé Velhát, amelyet a mórok felett 1064-ben aratott győzelem emlékére emeltek. Coimbra ekkor Portugália fővárosa volt, a templom pedig koronázó templom, máig megőrizte építészeti egységét, még a kerengője is tisztán román stílusban épült. A belső díszítés igen egyszerű, négyzetes pilaszterek szegélyezik a főhajót, de az oltárkép dúsan faragott, aranyozott flamand munka. Krisztus születését, Mária menybemenetelést ábrázolja elképesztő gazdagsággal, számtalan szent megjelenítésével. Gyönyörű.
A templom körüli kis utcák tele vannak kis üzletekkel, bankokkal, kápolnákkal, kis szállodákkal és kávézókkal. A kis üzletekben árulják a méltán világhírű, művészi igénnyel készült kék-mintás coimbrai kerámiákat, tálakat, tányérokat, csészéket. Esztelenül drágák. Ezért úgy döntünk, hogy most nem veszünk belőlük, pedig tudjuk, hogy ez sehol nem lesz olcsóbb!
A meredek utcák egyszer csak kiegyenesednek és leérünk a kis városka sétáló utcájába – ahol délben – még a turisták sem sétálnak, túl nagy a meleg. Kiülünk egy kedves cukrászda teraszára és fagylaltot, illetve krémes süteményt eszünk. Egész Portugáliában soha többé, még csak megközelítőleg hasonló jót sem kapunk. Lehel egészen elképedt, hogy ebben a gyönyörű környezetben képes vagyok így lelkesedni egy krémesért. (Azóta sem ettem hasonló finomat!)
Coimbra régi középületei is nagyon szép épületek. Az Igazságügyi Palota kerengőjét körberakták szépen festett kék „azulejosokkal”. Megtaláltam Szent Erzsébet legendáját a rózsákkal, Szent Izabellát harciasan, lovon ülve dali vitézektől övezve és egy nagyon szenvedő képet vágó csont sovány embert, akit éppen dárdával szúrnak le. Az árkádos, csempés kerengő szépen ápolt, virágoktól roskadozó kertet vesz körül, a közepén díszes kút van.
Bármerre járunk Portugáliában, mindenhol elbűvölnek az „azulejok” (ejtsd: azulezsu), ezek a szépséges, üvegfényű, kék-fehér, kerámiadíszítő elemek. Valószínűleg Marokkóból származnak. Kezdetben kizárólag az iszlám művészet geometriai ábráit alkalmazták, a legszebb azulejok a 18. században készültek, késő barokk stílusban, a jellegzetesen széles és díszes keretben Ószövetségi jelenetek, tengeri csaták, életképek, vadászjelenetek mutatják a kor képzőművészeti ízlését. Szépségüket utunk során újra és újra felfedezzük.
No comments:
Post a Comment